Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

In memoriam Ikvai Nándor - Dankó Imre: Ikvai Nándor és a néprajzi muzeológiánk

irányt mutattak, útbaigazítással szolgálták új múzeumok alapításához, szervezéséhez. Űgy látta, hogy kismúzeuimok, gyűjtemények-kiállítások létesítése elsőrendű fontosságú közművelődési feladat és nagyon eredményesen szolgálja a közben kialakított „tanító múzeum" célkitűzéseit. Munkásságának ezt a periódusát a Falumúzeum című, 1961-ben kiadott munkája jellemzi leginkább.

18 Nem mehetünk el emellett a kiadvány mellett anélkül, hogy az egész munkára jellemző alcíméről — Néprajzi útmutató helytörténeti gyűjtőknek — ne szólnánk és kiadása körülményeiről is ne mondanánk el egyet s mást. Az egész munkálatra jellemzően a könyvecske a Hajdú-Bihar Megyei Helytörténeti Kiadványok első (I.) számaként jelent meg és az impresszum a szokásostól eltérő módon arról számolt be, hogy „Szerkesztette: a Debreceni és Hajdú-Bihar Megyei Népművelési Tanácsadó".

19 Mindez azt igazolja, hogy Ikvai Nándor a falumúzeumok szervezését, működtetését elsősorban az akkor népművelésinek, ma pedig közművelődésinek mondott területen tartotta jelentősnek, úgy, ahogy arról már az előzőekben említést tettem. Ez a munka szerencsésen ad számot arról a funkció-vitáról is, amely a 60-as években érte el csúcspontját a magyar múzeumokban, arról tudniillik, hogy a múzeumi tevékenység, a muzeológiai munka tudományos vagy pedig népművelési (közművelődési) feladat-e. Ikvai ebben a nagy, a magyar muzeológus társadalmat erősen megosztó kérdésben nagy diplomáciával, a falumúzeumok (tehát a kismúzeumok, gyűjtemények-^kiállítások) vonatkozásában úgy állt a népművelést-közmúvelődést vallók soraiba, hogy a falumúzeumok szervezési, alakítási, működési feladatainak módszertani meghatározásával a tudományos tevékenység prioritását hangoztatok igényeit is kielégítette. Minden bizonnyal megnyugvással olvashatták a munka elején, hogy „Ez a rövid útmutató segítséget kíván nyújtani az egyre szaporodó, de szakmailag gazdátlan helytörténeti múzeumoknak, amelyek (ha a tudományosság alapvető — jelenleg ismertetendő — követelményeinek megfelelnek) hasznos segítői lehetnek a múzeumi gyűjtőmunkának".

20 Mert, ahogy a későbbiekben mondta: „A múzeumi anyag őrzését, a szakemberekikel működő nagy múzeumaink látják csak el megbízhatóan. De a falvakban, városokban, ahol jelentős gyűjtemények vannak már — és vállalni tudják az itt lefektetett szakszerű gyűjtő és kezelési munkát — (legtöbbször megfelelő anyagi ellenszolgáltatás nélkül, ügyszeretetből) ott, a megnövekedett gyűjtőmunka és a múzeumaink kapacitása miatt hasznos és szükséges a helytörténeti gyűjtemények jelenlegi fenntartása, amelyekből — ha az anyagi lehetőségek adottak és megfelelő épület áll rendelkezésre — múzeum is alakulhat."

21 Illetőleg, ahogy nem kis ellentmondással folytatja, feltéve a kérdést, hogy „mi lesz a fejlődés további útja, azt nehéz eldönteni". „Ideális lenne — mondja aztán a következőkben —, ha a kialakult és valóban életképes, anyagilag is erős, megfelelő helyiséggel rendelkező gyűjtemények, egy félfüggetlenített vagy tiszteletdíjas hozzáértő pedagógus vezetésével fennmaradnának. Tárgyi anyaguk, fokozatos feldolgozó munkával a központi múzeumokba (megyei múzeum) kerülne. Az ily módon kiala^kult helytörténeti múzeumok pedig fiókmúzeum-jelleggel kiállítási és gyűjtő (adatszolgáltató) gócok maradnának. A kiállítások egy kis magját a helytörténeti állandó kiállítás alkotná, amelyet a nagyobb központi múzeumok által rendezett (esetleg vándoroltatott) időszakosan változó kiállítások egészítenének 18 IKVAI Nándor: Falumúzeum. Hajdú-Bihar megyei helytörténeti kiadványok. I. Debrecen, 1961. 88. p. + 12 tábla fényképpel. 19 Uo. 2. ; 20 Uo. 7. 21 Üo. 7. 533