Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
In memoriam Ikvai Nándor - Dankó Imre: Ikvai Nándor és a néprajzi muzeológiánk
a néprajzi illetve legújabbkor-történeti tárgygyűjtés felvetette korunk muzeológiájának talán legjelentősebb műtárgy ^meghatározási kérdését is: mi voltaképpen a néprajzi, és mi a legújabbkor-történeti tárgyak közt a különbség és ennek megfelelően az egyes tárgyakat hová, melyik gyűjteménybe soroljuk és hogyan kezeljük, bánjunk velük? 13 Ez a kérdés az 1950—1965 közt keletkezett kisebb-nagyobb múzeumotk, általában falumúzeumok esetében különösen élesen vetődött fel. A legtöbb esetben sajnálatosan az volt a válasz, a felelet, hogy a néprajzi tárgy fogalmát időhöz, általában a századfordulóhoz, tehát a praeindustrialis időszakhoz kötötték. Mitsem törődve a gazdasági, társadalmi és kulturális változások következtében átalakult tárgyakra (eszközökre, viseletre, technológiákra stb.), egyszóval: változás vizsgálattal, illetve a később meginduló változásvizsgálatokhoz szükséges tárgyak összegyűjtésével nem nagyon foglalkoztunk, hogy az úgynevezett „jelen kutatás"-ról már ne is szóljunk. 14 Ez az időbeli megkötöttség a néprajzi gyűjtés egyik speciális területén, az adatközlők kiválasztásán is megmutatkozott. A néprajzi gyűjtő lehetőleg csak idős embereket keresett meg felvilágosításért. Olyanokat, akik saját emlékezetükkel hitelesen fel tudták idézni a múlt század végének népéletbeli viszonyait, illetve olyanokat, akik szüleik-nagyszüleik emlékező elbeszélései révén le tudtak hatolni a XVIII— XIX. század fordulójához. Az adatközlőkkel kapcsolatosan felvetődött egy másik kérdés is. Ez a kérdés az eredetét onnan vette, hogy a néprajzi gyűjtő, muzeológus vagy kutató hol született, gyermekkorát hol, milyen környezetben töltötte, milyen gazdasági, társadalmi és kulturális körülmények szabták meg érdeklődési körét, iskolázását, foglalkozását, kedvteléseit, egyszóval életmódját. Elmondhatjuk, hogy a nagyvárosokban, különösen pedig a Budapesten született és felnőtt néprajzi gyűjtők-kutatók saját tapasztalataikon keresztül semmit sem, vagy csak igen keveset tudtak a falusi népéletről, mind tárgyi, mind pedig szellemi néprajzi vonatkozásban. Az ilyen néprajzi gyűjtőknek, kutatóknak meg kellett tanulni a falusi földműves-kézműves stb. életmód minden csínyját-bínyját, elnevezéseivel, eljárásaival, munkafolyamataival, struktúrájával együtt. Az ilyen gyűjtőknek-kutatóknak szükségük volt hiteles adatközlőkre, de ha lehetett, akkor méginkább adatokkal teljes (esetleg statisztikai adatokkal is) leírásokra, feljegyzésekre; forrásanyagra. Velük ellentétben egészen másként viszonyultak az adatközlőkhöz, a „néprajzi gyűjtéshez" azok a gyűjtők — esetenként kutatók, akik falun születtek, ott nőttek fel, ott iskoláztak, beleszülettek közvetlen és tágabb környezetük kultúrájába, azt maguk is élték, megismerték (ösztönösen) a munkaeljárásokat, az eszközöket, az eszközhasználatot, a különféle, de a faluközösségben egységet alkotó életmódokat. Az ilyen gyűjtőknek, kutatóknak nem volt különösebb szüksége adatközlőkre, hi13 DANKÓ Imre: A múzeumi helytörténeti anyag meghatározása és kezelése. Múzeumi Közlemények I. 1962. 10—21. — Vö.: Tanulmányok az új- és legújabbkori muzeológia kérdéseiről. (A) Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Füzetei 2. Budapest, 1972. 14 DANKÓ Imre: A néprajzi változásvizsgálatok problematikájához. Jelentés a Gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1963. évi munkájáról. Gyula, 1964. 17—23.; Uő.: Változásvizsgálat a néprajzban. A hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum Évkönyve II. Hajdúböszörmény, 1975. 145—167. — Vö.: JUHÁSZ Antal (szerk.): Az agrár életmód változása. Néprajzi változásvizsgálatok. Szeged, 1985. KATONA Imre (Az új agrárnépesség kialakulása Magyarországon 1945 után. Néprajzi változásvizsgálatok), Szabó László (A parasztság mai jellemvonásai), FERENCZI Imre (Tájékoztató a dél-alföldi folklórkutatás című tervmunkáról. Tapasztalatok, tanulságok) és Szenti Tibor (A gazdálkodás és az életmód változása a vásárhelyi tanyavilágban 1945 után) tanulmányaival, 530
