Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

In memoriam Ikvai Nándor - Dankó Imre: Ikvai Nándor és a néprajzi muzeológiánk

zeológiai alapdokumentumok.® Közülük a néprajzi muzeológia kibontakozásának szempontjából legfontosabbnak A múzeumok nyilvántartási szabályzata tetszik.

11 Ez a szabályzatgyűjtemény szükségszerűen foglalkozik a néprajzi muzeológia elvi kérdéseivel is. A legfőbb jelentősége, egyben haszna viszont az volt, hogy a muzeológiát, mint tudományos munkát a leginkább konkretizálta, az ország különböző helyein és nagyon is differenciált körülmények között tevékenykedő muzeológusokat, a múzeumi tevékenységet nagymértékben egységesítette és ennek következtében magasabb szakmai szintre emelte. Tárgyunk szempontjából — Ikvai Nándor és néprajzi muzeológiánk — ezúttal csak azt kell megjegyeznünk, hogy Ikvai Nándor, mint gyakorló néprajzos muzeológus, illetve múzeumigazgató, ezeknek az alapdokumentumoknak, kiemelten a nyilvántartási szabályzatnak megfelelően járt el, fejtette ki széles körű muzeológiai, múzeumszervezési tevékenységét. Bár korántsem vagyok és soha se voltam a koncentráltság, a mindenen túlnövő központosítás és az ezzel együt'tjáró egységesítés, egyöntetűség híve, mégis el kell ismernem, hogy az esetleges, nagyon is változatos múzeuimszervezések, -szerveződések, a nyomukban keletkezett nagyfokú változatosság további kérdéseket vetett föl a múzeumok', a muzeológia lényegét, feladatait és tevékenységét, munkásságát, eredményeit illetően. Mint például azt is, hogy fontos, a múzeumi tevékenységet meghatározó jelentősége volt annak, hogy a kérdéses múzeum, vagy múzeumok egyéni kezdeményezések, alapítások, vagy pedig különböző (és akkor milyen?) szervezetek, intézmények, illetve közösségek kezdeményezte, tehát társadalmi létesítmények-e, vagy sem. Ugyanis, mindkét fajta múzeumszervezésnél nagymértékben érvényesülnek a múzeumszervező egyén, vagy a múzeumot alapító, fenntartó szervezetnek, intézménynek, azaz egyfajta közösségnek az elgondolásai, tervei és módszerei is. Magyar viszonylatban — annak ellenére, hogy számos jelentős múzeumunkat, így a Nemzeti Múzeumot is egyének, kimagasló műgyűjtő államférfiak, főpapok, főtisztviselők stb. alapították —, az intézményi (egyleti, társulati, iskolai), tehát közösségi múzeumszervezés volt az elterjedtebb, a jellemző. Függetlenül attól, hogy a közösségi eredetű múzeumok esetében is, a legtöbb esetben, kimutatható egy-egy lelkes, kezdeményező kedvű egyén döntő fontosságú munkája. Mégpedig azért — és erre is számtalan példát lehetne felsorakoztatni —, mert ezeknek a intézményeket, szervezeteket, tehát közösségeket vezető, és többek között múzeumalapításra ösztönző embereknek a hatása általában csak halálukig volt érezhető a kérdéses múzeum életében. Űj emberekkel általában új felfogások, új módszerek, a múzeum szerepének más, a korábbitól különböző meghatározása került előtérbe. Ennek az intézményi-szervezeti múzeumalapításnak két nagy korszaka volt. Az első a hamvábaholt reformkori, 48—49-es törekvések felélesztése folytatásaként, a kiegyezést követő években, kimondottan nemzeti-függetlenségi célkitűzésekkel folyt le. A másik pedig pár évvel ezelőtt tetőzött, az 1949. évi mú10 Az úgynevezett „Múzeumi törvény": 1963. évi 9. számú törvényerejű rendelet a muzeális emlékek védelméről (Kihirdetésének időpontja: 1963. május 11.). Ez a múzeumi törvény kibővített formája az első „Múzeumi törvénynek" (1949. évi 13. számú törvényerejű rendelet). Az első (1949. évi) múzeumi törvény alapján készült el, egyidejűleg A múzeumok szervezeti és ügykezelési szabályzata (kibővített formája: 136/1965. M. К. 12./M. M. utasítása); valamint A múzeumok nyilvántartási szabályzata. 11 Részben módosított formája: A múzeumok nyilvántartási szabályzata. 153/1966. M. K. 14. számú utasítása. 527