Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

H. Bathó Edit: Adatok a Tápió-mente lakodalmi szokásaihoz

egy konyhakést kötöttek, szurony gyanánt. A csendőrök látványosan vallatták a betyárt, majd végül elvitték a börtönbe. Szentmártonkátán játszották az ún. patkoló játékot, amely a következőképpen zajlott le: A fiatal legények egy hámfát kötöttek a gerendára, s azon egy kötelet dobtak át. Egy legény húzta a kötelet, amely jártatta a hámfát, úgy, mintha fújtatót kezelnének. Ezután a legények sorra elkapkodták a lányokat* felemelték a sarkukat és úgy tettek, mintha megpatkolnák őket. Később a lányok játszották ezt a legényekkel.

63 Egyedül Pándon maradt meg a gyertyatánc, vagy gyertyástánc emléke, amelyet lakodalom alkalmával a kocsiszínben jártak. Menete a következő volt: A kör közepén egy tányérban gyertya ég. Szól a zene, csárdást táncolnak, majd egy legény vagy egy leány maga marad, s a kezében lévő zsebkendővel megüti azt, akit választ. Akkor a zsebkendőt cikkcakkban húzza előtte, amire a másik rá akar lépni. Ha sikerül rálépnie, akkor a zsebkendőt leterítik a földre, rátérdepelnek, a vőfélyek pedig letakarják őket egy pokróccal. A zenészek tust húznak, ők pedig megcsókolják egymást. A játék végén a legénynek pénzt kell dobni a tányérba, amiért megcsókolhatta a lányt. Az összegyűlt pénz a zenészeké lett.

64 A gyertyástánc pándi változata már nem őrzi a tánc egykori hagyományos menyasszonykísérő, menyasszonyfektető funkcióját. A pándi lakodalmak egykori játékos gyertyástánca átmenetet képez a csalogatós kendőstánchoz

65 és a párnás vagy vánkosos tánchoz.

66 Kókán az emlékezet még szól az egykori ún. gólyatáncról, de a játék menetét már az idősebb asszonyok sem tudták elmondani. Szentmártonkátán még él az emléke a hajnali tűzugrásnak is.

67 A lakodalom hajnalán a vendégsereg kivonult a falu legutolsó házához, az utcán -tüzet gyújtottak és átugrálták. Elsőnek a násznagy ugrott, majd a vendégek következtek. A tüzet végül széttaposták.

68 A lakodalomból már éjfél után elkezdett hullongani a nép, de a többség általában reggelig kitartott. A lakodalmas ház mindig sokat adott arra, hogy a vendégek mikor mentek el. Ügy tartották, ha nagyon korán elmentek, akkor nem volt jó lakodalom. Az ilyen eset pedig szégyenletes dolognak számított, így aztán a háziak mindent elkövettek, hogy a meghívottak jól érezzék magukat. Nagyon ritkán, de olykor mégis előfordult, hogy a lakodalmas háznál elfogyott a bor. Tápiósülyben ezt a tényt a vőfély a következőképpen közölte a vendégsereggel. „Itt van a gazdának az utolsó pint bora, ha ezt elfogyasztják, elmehetnek haza!" A lakodalomból eltávozó vendégeknek, s főként az otthon maradt öregeknek szokás volt egy kis sütemény maradékot csomagolni. A segítők és a közeli rokonok — ha maradt — még húsfélét is kaptak. 63 FODOR Margit 1962—63. 7. 64 LENGYEL Dénes, 1948. 1. Saját gyűjtés is 1979-ben: Gál Erzsébet, 18 éves, Pánd. 65 MAÁCZ László, 1985. 87. 66 RÉTHEI PRIKKEL Marián, 1924. 124.; BAKÓ Ferenc, 1987. 220. 67 A hajnali tűzugrás vagy menyasszonyporkolás szokása a Tápió mentével szomszédos Jászság lakodalmi szokásaiban is megtalálható. In. BARNA G., 1973. 177. Magát a szokást néprajzi szakirodalmunk tisztán palóc szokáselemnek tekinti. In. BAKÓ F., 1987. 221. 68 FODOR Margit, 1962—63. 11. 509