Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

H. Bathó Edit: Adatok a Tápió-mente lakodalmi szokásaihoz

asszony ekkor még nem viselte a menyasszonyi ruhát, csupán ünneplő öltözetet vett fel. Kókán 1931-ben Pataki Mária fekete szoknyát és fehér, hosszú ujjú szövet blúzt viselt polgári esküvőjén. Az egyházi esküvőt általában délután 15—16 órakor tartották. Az esküvő napján, a vőfélyek újbóli invitálása után, a vendégsereg 9 óra körül gyülekezett a vőlegényes, illetve a menyasszonyos háznál. (Napjainkban már csak 14 óra körül érkeznek a vendégek.) A háziak reggelivel várták őket, amely Tápiósápon és Úriban tejeskávé, kalács és sütemény,

45 Pándon kávé, kuglóf és meleg bor volt. A lakodalmas házhoz érkező vendégek rendszerint ekkor adták át az ifjú párnak szánt ún. nászajándékot is. A század elején még jobbára főzőedényt, tányért, bögrét, kannát, zsírosbödönt, poharakat, evőeszközt, petróleumlámpát vettek. Napjainkban a násznagy és a közeli rokonok veszik a legnagyobb ajánrékokat: konyhabútor, hűtőszekrény, televízió, olajkályha, gáztűzhely, mosógép, centrifuga, szőnyeg stb. Az ajándékok átadása után tűzték fel a nyoszolyólányok a vendégek ruhájára az ún. bokrétát, amelyet aztán a lakodalom végéig viseltek. A bokrétapénz régen tíz-húsz fillér volt, napjainkban ötven-száz forint. A polgári esküvő után a nyoszolyóasszony és a nyoszolyólányok hozzáfogtak a menyasszony öltöztetéséhez. A Tápió menti falvakban a századfordulóig színes volt a menyasszonyi ruha. Menden még az 1930-as években is színesmintás ruhában esküdtek.

46 A kék vagy barna ráncos szoknyához, fekete kötényt, ejtett vállú, fehér oplecko-t és pruszlikot vettek, s arra rózsás szélű selyemkendőt kötöttek. A 40-es évektől azonban már itt is általánossá vált a fehér menyasszonyi ruha, mint a vidék többi településén. Tápiószecsőn a menyasszony 4—5 keményre vasalt alsószoknyát, fehér felsőszoknyát, fehér kötényt, fehér blúzt, a fején koszorút és fátyolt viselt. A kezében imakönyvet és olvasót tartott. Tápiósülyben a menyasszonyra 5 slingölt alsószoknyát, fehér brokátselyem felsőszoknyát, fehér cakkos kötényt, fehér fcacó-t és fekete spanglis cipőt adtak. A nyakában 3 soros fehér gyöngygalárist, a fején pedig koszorút viselt. Tápióságon a menyasszony fejdísze tornyos mirtuszkoszorú volt, a szoknya aljáig érő slaherrél. Szentmártonkátán a fehér szoknyához fekete selyem kötőt kötöttek, s felsőtestre fehér tűledálló-t adtak. A menyasszony lábára fekete strimflist (harisnyát) és fekete cipőt húzott. A jobb módúak cipőjébe egy aranytallért, a szegényebbekébe kétkrajcárost tettek.

47 A vőlegény ruházata az általános ünneplő viselet volt. Tápiószecsőn 1930-ban a vőlegény még fehér bőgatyában, fehér ingben és fekete posztó kabátban esküdött. A fehér gatyát azonban hamarosan háttérbe szorította az ellenzős, bélelt, posztó csizmanadrág, amelyet a 'két világháború között a priccses nadrág, majd a pantalló váltott fel. A felsőtestre keskeny lehajtott gallérú inget, ujjatlan lajbit és posztó kabátot vettek.

48 Az öltözéket kiegészítette még a csizma és a kalap, rajta a vőlegény bokrétával. Amikor a kalapot elhagyták, a bokrétát a kabát elejére tűzték. Esküvő előtt még megebédeltek a vendégek a lakodalmas háznál. Ebédre régen marha- vagy birkagulyást és süteményt adtak, napjainkban csirkeaprólék levest, kolbászt, hurkát és süteményt tálalnak. Ebéd után került sor a menyasszony elbúcsúztatására, amely a vőfély tiszte volt. 45 BERECZKY Ibolya, 1985. I. 539. 46 KERÉKGYÁRTÓ Adrienn, 1985. I. 591. 47 FODOR Margit, 1962—63. 4. 48 KERÉKGYÁRTÓ Adrienn, 1985. I. 574—576. 503