Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

H. Bathó Edit: Adatok a Tápió-mente lakodalmi szokásaihoz

romfi egy részét. Ez a szokás napjainkig él, de az ajándékok köre kibővült kávéval, tortával és kockacukorral. Az asszonyok először a rétest és a kelt kalácsot sütötték ki. S ugyancsak ekkor sütötték meg a lakodalomhoz szükséges kenyérmennyiséget is. A levesbe való tésztát már a lakodalom előtt néhány héttel elkészítették. Tápiógyörgyén a lakodalom előtt egy héttel tartoták az ún. csigacsinálót, ahol a rokonság által összehordott tojásból elkészítették a lakodalmak legkedveltebb levestésztáját, a csigát, vagy ahogyan Györgyön nevezik gágorkát (A csiga mellett közkedvelt volt a csíktészta is.) A csigacsinálóban rendszerint megjelentek a legények is, s a munkát közös énekléssel, olykor tánccal fejezték be. Menden az esküvő előtti napon szedték össze a rokonoktól, ismerősöktől a lakodalomhoz szükséges edényeket, tányérokat, evőeszközöket. S ugyancsak ezen a napon készítették a lányok és a legények a vendégeknek szánt bokrétát is. Ekkor sütötték és díszítették fel az ó'rómkaZácsot, s ekkor készítették el а lakodalmi örömfát is.

44 A lakodalmat megelőző leglátványosabb esemény az ágyvitel, ágyváltás vagy ágyvétel volt, amelyre legtöbbször az esküvő előtti napon (Farmos), vagy olykor a lakodalom reggelén került sor (Tápiósüly). A vőlegény, a koszorúslegények és a vőlegény vőfélye kocsival mentek a menyasszonyos házhoz, kikérni az ágyat. Farmoson a vőlegény nyoszolyóasszonya is velük ment. A lányos háznál már várták őket és felkészültek a fogadásukra. A vőlegényes háztól érkezők alkudni kezdtek a menyasszony ágyára, stafírungjára, amelyet a menyaszszony nyoszolyóasszonya és a nyoszolyólányok árultak. Tápiósülyön a násznagyot kérték, hogy engedje el a menyasszonyt és adják ide a holmiját. A vőlegény és kísérete igyekezett minél közelebb lopózni a vetett ágyhoz és észrevétlenül elrejteni benne néhány dolgot (pl. egérfészek, rossz rongy stb.). Ezt tréfás alkudozás követte, amely során a vőlegény nyoszolyóasszonya ócsárolta a stafírungot: „Nem is toll ván áz ágyba, hanem páka." Pándon „levágták á tehín csöcsit, oszt bödugták áz ágyba. Aztán ázt mondták, hogy itt á vőlegíny fászá." Farmoson a sublót tetejét korpával szórták be, s közölték, hogy nem sokat ér, mert szuos. Addig alkudoztak, hogy végül is megegyeztek a vételárban, amelyet a vőlegény és követei ki is fizettek. Az ágyért kapott összeg a menyasszonyt illette meg. Az alku után borral és süteménnyel kínálták őket, majd feltették a bútorokat a kocsira, a hamvasba kötött ágyneműkkel és textíliákkal együtt. Az ágyat szépen felvetették, a párnákat mutatósán elrendezték, hogy a faluban mindenki megcsodálhassa. Előfordult, hogy a sublót fiókjába süteményt és sült csirkét tettek és úgy vitték a vőlegényes házhoz. Farmoson a nyoszolyóasszony ilyenkor vitte magával a vőlegény ingét és a neki szánt bokrétát is. Az úton végig mókáztak és énekeltek. A vőlegényes házhoz érkezve a vőlegény nyoszolyóasszonya felvetette a menyasszony ágyát. Menden nem volt divat az ilyen látványos ágyvitel. A lakodalmat követő napon, minden ceremónia nélkül vitték az ágyat a vőlegényes házhoz. VI. ESKÜVŐ Az esküvő reggelén a katolikusoknál az ifjú pár a templomba ment gyónni és áldozni. A mise után hazamentek, megreggeliztek és indultak a poZgári esküvőre, amelyet a Tápió mentén rendszerint délelőtt tíz órakor tartottak. A polgári esküvőre az ifjú párt csak a násznagyok kísérték el. A meny44 FEJES Endre—FURUGLYÁS Géza, 1957. 2. 502