Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

H. Bathó Edit: Adatok a Tápió-mente lakodalmi szokásaihoz

héttel a lakodalom előtt, másodszor pedig a lakodalom reggelén. Бкког a felkért vőfély újból végigjárta a házakat és meginvitálta a háziakat a lakodalomba. Menden a lakodalom reggelén a legény-vőfélyek mentek kettesével, kezükben borral töltött fakulaccsal, hívogatni. A házaknál már várták őket. „Mikó jönnek a vőfények? Mikó kő mán menni?", s csak utánuk mentek a lakodalmas házhoz. A vőfély a század elején még gyalog járt hívogatni, később biciglivel, napjainkban pedig autóval. A vendéghívás sok helyen még ma is a vőfély tisztsége, ő járja végig a házakat és adja át a nyomtatott, díszes esküvői meghívót. A háború előtt a vőfély nem kapott pénzt fáradozásaiért, napjainkban azonban csak előre kialkudott összegért dolgozik. A lakodalom menetében fontos szerepet töltenek be a koszorúslegények. vagy vőfélyek és a koszorúslányok vagy nyoszolyólányok. A Tápió menti lakodalmakban minden meghívott fiatal legény vőfély és minden fiatal lány koszorúslány volt.

43 A legényvőfélyeket mindig megkülönböztették a lakodalom ceremónia mesterétől, a fogadott vőfélytől. A legény-vőfélyek és a nyoszolyólányok közül megkülönböztetett feladatokat látott el az első vőfély és az első nyoszolyólány. (pl. közreműködés az ágyvitelnél, az esküvői menetben vezették a vőlegényt és a menyasszonyt). Az első nyoszolyólány általában a vőlegény leánytestvére volt, ha nem volt, akkor a menyasszonyé. S ugyanígy az első vőfély a menyasszony fiútestvére volt. A násznagyokat minden esetben a szülők kérték fel a lakodalom előtt kéthárom héttel. A katolikusoknál erre a tisztségre általában a vízretartó keresztapát, vagy ha már nem élt, akkor a bérmakeresztapát hívták. A reformátusoknál legtöbbször a nagybácsit vagy a család régi jó barátját kérték fel násznagynak. A templomi költségeket (esketési díj) is mindig a násznagyok fizették. A nyoszolyóasszonyi tisztet rendszerint a menyasszony és a vőlegény ángyikája vagy nagynénje töltötte be. A lakodalmi ételek főzését irányító gazdaasszonyt mindig a faluban a legjobban főzni tudó asszonyok közül választották ki. Tápiószentmártonban ilyen felkapott gazdaasszony volt az 1970-es években Klenóczky Andrásné, aki évente általában 16—18 lakodalomnak volt a fogadott gazdaasszonya. Munkájáért előre kialkudott fizetség járt. 1979-ben a gazdaasszony bére 1200,— Ft volt. Mellette természetesen számos rokon asszony és férfi segédkezett, hiszen a lakodalmi ételek és sütemények elkészítése hosszan tartó, aprólékos munka volt. Mivel a lakodalmat párhuzamosan két háznál tartották, így az előkészületek is párhuzamosan folytak. A lakodalom előtt 2—3 nappal már hozzáfogtak az állatok (marha, birka, disznó, baromfi) levágásához és feldolgozásához. Egy lakodalomra 1 üszőt, vagy 2—3 birkát, vagy 2—3 disznót vágtak. A férfiakkal egyidőben az asszonyok is hozzákezdtek a sütemények elkészítéséhez. A munkát az alapanyagok előkészítésével kezdték. A lakodalomba hivatalos rokon asszonyok, előtte 2—3 nappal baromfit, tojást, lisztet, cukrot, diót, mákot, tejet, tejfölt, túrót, kakaót, mazsolát vittek a lakodalmas házhoz. Tápiószentmártonban az 1930-as évek végén minden meghívott vendég 4 fonott kalácsot és egy liter bort vitt a lakodalmas házhoz. így a rokonság voltaképpen összehordta a süteményekhez szükséges alapanyagokat és a vágnivaló ba43 A vidékkel szomszédos Jászságban csupán 6—8 koszorúspárt kérnek fel a lakodalomra, általában a vőlegény és a menyasszony barátai, pajtásai közül. 501