Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

H. Bathó Edit: Adatok a Tápió-mente lakodalmi szokásaihoz

A vasárnapi táncok és a bálok közkedvelt tánca a lassú és friss csárdás volt. A vidék egy- és kétlépéses csárdásait a páros fogás, valamint a lippentő és a csalogatós párelengedés jellemzi. 14 „Régen a csárdás vót meg a friss. A le­gény megfogta a lánynak a derekát, a lány a legény vállára tette a kézit és úgy táncoltak. Vót amikor a legény meghajlította táncközben." 15 „Hát a csárdást akkor úgy táncolták, hogy kettőt ide, kettőt oda. Vót, aki körbe forgott is, tap­solt is, kurjongatott is." 16 Nagykátán a lassú csárdást jórós-nak, a friss csárdást pedig sergős-nek nevezték. Az 1920—30-as években a Tápió mentén is megje­lentek a táncmesterek, akik tánciskolákat tartottak, s hatásukra a báli mulat­ságok táncrendjébe a csárdás mellett megjelent a polgári társastáncok közül a keringő, a polka, а tangó, és a boston. II. A PÁRVÁLASZTÁS SZEMPONTJAI A 1940-es évek végéig а fiatalok párválasztásának egyik legfőbb meg­határozója a vagyoni helyzet, a föld volt. A társadalom különböző rétegei: föld­tulajdonosok (törpebirtokosok 1—5 kh holddal, kis- és középbirtokosok 5—50 kh birtoknagysággal, nagybirtokosok 50—3000 kh-as birtoktesttel), a cselédek és a szegények 17 között fennálló nagymérvű vagyoni különbségek szinte telje­sen kizárták annak lehetőségét, hogy egymás között házasodhattak volna. Mindennek a fokmérője a föld volt. „Az én apósomra is, szegény, öregkorára rádőt a ház. Inkább fődet vett, aszón ta a ház nem terem." 18 Általános volt, hogy a legtöbbször a szülők választották ki a jövendőbelit, legtöbbször figyelmen kí­vül hagyva a fiatalok érzelmeit. „Valamikó... ha tetszött is ánnák á legíny­nek áz á Ián, vágy á lánnak á legín... ezök áz öregök szétszették őket... mer esetleg szögínylötték ázt á lant és gazdagabbat akarták neki." 19 A szülők leg­főbb intelme az volt: „A magad rengyibül válassz!" Bár a családok mindent megtettek, hogy gazdag legény ne vehessen el szegény lányt, vagy gazdag lány ne menjen szegény fiúhoz, de a fiatalok gyakran szüleik ellenére is összeháza­sodtak. „Hát á szülők nem nagyon akarták. Hát mer én szegíny lány vótám, é mög gázdág embör fiá vót. Az én szüleim tán még jobban nem akarták, mer ászonták, hogy nem lösz jó, mer itt nem böcsűnek mög, oszt úgy is lőtt. ... de ázé nem möntem háza soká pánászkonni, pedig nem vót nágyón jó sorom." 20 A vagyon egyben maradása érdekében előfordult, hogy unokatestvérek háza* sodtak össze. A párválasztásnál fontos tényezőként szerepelt a vallási hovatartozás is. A szülők ugyan törekedtek arra, hogy a fiatalok azonos vallásúak legyenek, de mégis olykor előfordult, hogy eltérő vallásúak házasodtak össze: „Az én uram is evangélikus, én meg katolikus vagyok ... Az úgy vót, hogy amilyen templomba esküdtek, olyan vallásúak lettek a gyerekek. Vagy megosztoztak rajta, hogy a gyerekek a férje vallásán, a lányok meg az anyáén lesznek." 21 A párválasztásnál azt is figyelembe vették, hogy a jövendőbeli egészséges^ 14 MARTIN György, 1974. 53. 15 Bora Bugyi János, 87 éves, r. k. Tápiósüly 16 Kókai Jánosné, Nagy Ágnes, 77 éves, r. k. Tápiósáp. 17 ÖRSI Julianna, 1985. II. 657. 18 Bánáti Illésné, Kurgyis Mária, 56 éves, r. k. Tápiósüly. 19 özv. Bakos Istvánné, Gergely Emerencit, 71 éves, r. k. Tápióság. 20 Gál Józsefné, 79 éves, r. k. Pánd. 21 Skribek Jánosné, Valkó Teréz, 53 éves, r. k. Farmos. 495

Next

/
Thumbnails
Contents