Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
H. Bathó Edit: Adatok a Tápió-mente lakodalmi szokásaihoz
munkabíró legyen. „Énnekem az uram mondta, hogy nem akarta az anyám, hogy tégöd évögyelek, mer korán möghalsz te is, mint a szüleid." 22 Egy 86 éves tápiószecsői asszony mesélte, hogy néha még ma is találkozik az utcán a régi szeretőjével, akihez annak idején a szülei nem adták feleségül, mert más faluból való volt. Az idős ember még ma is mindig mondja neki: „Ennye, ennye Pánná, látom, hogy még most is egíssígös vágy. De jó lőtté vóná neköm!" A Tápió mente házassági viszonyait a XX. század elejéig erőteljes endogámia jellemezte. Minden településen arra törekedtek, hogy a fiatalok saját falujukból válasszanak jövendőbelit. A szülők rendszerint azt is megtiltották, hogy leányuknak más falubeli legény udvaroljon. Ha a legény mégis próbálkozott, a szülők még a portára sem engedték be. Tápiósülyön úgy vélekedtek, hogy „aki nem köllött, az ment el innen menyecskének, meg azt hozták ide is". Tápiószecsőn meg azt tartották, hogy „ha a faluba kapsz szart, ne menj el a másik faluba fosé". ÖRSI Julianna e témában végzett vizsgálódásai egyértelműen igazolják a Tápió vidéken az endogám házasságok uralkodó voltát, ugyanakkor felvázolják a terület exogám házassági kapcsolatait is. A Tápió mente falvai a XVIII— XIX. században a területtől északra fekvő megyékkel (Nógrád, Heves, Hont, Zólyom) tartottak fenn házassági kapcsolatot. Lényeges volt a Jászság felé irányuló exogámia is. A Tápió vidék házassági kapcsolatai déli irányban a szomszédos nagyobb települések (Cegléd, Abony, Szolnok) felé mutatnak. Örsi Julianna az endogám házasságok szempontjából Pánd, Mende, Tápiósáp, Tápiószentmárton más vallású és más nemzetiségű lakossága kivételével önálló csoportnak tekinti a Tápió mente népét. 23 III. UDVARLÁS — LEÁNYNÉZÖ A Tápió mente falvaiban az 1940-es évek végéig a lányok igen korán, 14—15 évesen már eiadónak számítottak. „Hát ugye hat osztályt jártunk, hat elemit... aztán jártunk ismétlőt... három évig... És amikor mán ismétlőbe jártunk, akkor mán udvaroltak, akkor mán nagylányok voltunk. De most nekem van egy tizenhároméves unokám, de az még kislány." 2 ^ lányok általában 15—18 éves korukban mentek férjhez. A 19—20 éves lányt már vénnek mondták. Szentmártonkátán a vénlányok fekete ruhában, hosszú, befont hajjal jártak, s a fonat végébe fekete szalagot kötöttek. 25 Farmoson az örec/Zán#okat már a táncban sem kérték fel. A legények is korán nősültek. A 16—18 éves legényeknek már szeretőjük volt, de mégis leginkább csak a 'katonaidő letöltése után nősültek. A legények rendszerint csak az ún. legényes estén vagy legényjáró napon mehettek el a lányokhoz, s ez általában kedd—csütörtök—vasárnap vagy kedd—csütörtök— szombat—vasárnap volt. Tápiósülyön szerdán és pénteken csak a fiatal legénykék, az ún. húgyosok jártak. Farmoson, ha a legény nem a legényjáró estén ment a lányhoz, egy köcsögöt adtak a kezébe és hazaküldték. Szentmártonkátán felekezetenként külön tartották a legényes estét: a reformátusok szerdán— szombaton—vasárnap, a katolikusok pedig kedden—pénteken—vasárnap. 26 A le22 Prepok Jánosné, Lengyel Terézia, 77 éves, r. k. Nagykáta. 23 ÖRSI Julianna, 1985. II. 703—704. 24 Bánáti Illésné, Kurgyis Mária, 56 éves, r. k. Tápiósüly. 25 FODOR Margit, 1962—63. 1. 26 FODOR Margit, 1962—63. 1. 496
