Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

H. Bathó Edit: Adatok a Tápió-mente lakodalmi szokásaihoz

A szórakozást, barátkozást, ismerkedést szolgálták a bandázások. Rendszerint egy-egy utca azonos korú leányai, legényei alkottak egy bandát. Tápióságon kialakult rendje volt a bandázásnak.

8 Tápiósápon vasárnap délutánonként a fiatal lányok egyik vagy másik lányos ház előtt gyülekeztek, ahol hamarosan a legények is megjelentek. Először csak beszélgettek, játszottak egymással, majd estefelé citeras is került és a legtöbbször tánccal fejezték be a bandázást. Tápiósülyön a lányok a ház előtti padra ültek ki és ott bandáztak. Az idős aszszonyok még ma is szívesen emlékeznek vissza ezekre a délutánokra és estékre. „A lánykorunik az szép volt. Mer nem mentünk mi sehova, de este kiültünk a ház elé egy padra és akkor a többiek odagyüttek. Ott ismerkedtünk, akkó dalótunk, éneköltünk... Ez minden este vót."

9 Tápiószentmártonban, Farmoson, Pándon, Tápiógyörgyén és Kókán vasárnap délutánonként a lányos vagy legényes házaknál ún. házi mulatságot tartottak. A lányok karonfogva sétáltak a mulatságot rendező ház előtt és várták, hogy a legények behívják őket a táncba. „... Mer akkó az vót a divat, hogy járkátunk így karonfogva, lányok, úgy mentünk a muzsikáhó. Oszt mikó megláttak a legények, kiabátak, hogy »-Káplár Tera gyere be!-« Ászt akkó azé se mentem, még kéccé, háromszó nem szótak. Mondom, nehogy valamelyik bolond behíjjon, oszt hoppon maradjak. Kerűt olyan is. Behíta, oszt nem ment elejbe, hanem a lány szégyenbe maradt."

10 Nyáron a mulatságokat a ház előtt az udvaron, télen pedig a szobában tartották. Ilyenkor kipakoltak a szobából és ott táncoltak, általában citeraszóra. Kókán a lányokat csak az esti harangszóig engedték el a mulatságba, akkor haza kellett menniük. Ezt a szülők nagyon szigorúan vették. Szentmártonkátán garasosnak hívták az ilyen bálokat, mert a muzsikusoknak fizettek néhány garast a közreműködésükért. A házi bálok mellett általánosak voltak a kocsmában vagy az ivóban rendezett mulatságok is. A lányok ide is csak akkor mehettek be, ha a legények kikiabáltak értük és behívták őket a táncba. A lányok rendszerint minden „nótát" másik legénnyel táncoltak, csak akinek szeretője volt, azt már nem igen engedték más legénnyel táncolni. A kocsmai mulatságban általában cigánybanda vagy rezesbanda húzta a talpalávalót. A vasárnap délutáni táncok mellett minden faluban rendeztek nagyobb ünnepek (karácsony, újév, farsang, húsvét, búcsú) alkalmával vagy munkaalkalmak befejeztével (aratás, szüret) ún. báldokat, bálokat. Ezek megszervezése már nagyobb előkészületet igényelt, mint a spontán táncalkalmaké.

11 Lebonyolítására külön rendezőbizottság alakult, a tánchelyet — a kocsmát vagy az ivót — erre az alkalomra feldíszítették és mindenkinek kötelező volt belépő díjat fizetni.

12 ^Amelyik lánynak szeretője volt, annak ő fizette ki a belépődíjat, akinek nem volt, az saját maga vette meg.

13 A bál többnyire este 7—8 órakor kezdődött és hajnalig tartott. Míg a lányok a vasárnap délutáni táncba egyedül vagy a barátnőjükkel is elmehettek, a bálban — mégha szeretőjük volt is — csak az édesanyjuk kíséretében jelenhettek meg, különben megszólták őket. Az anyák egyébként is mindig intették a leányaikat, hogy nagyon vigyázzanak magukra. „Panna te, vigyázz magadra. Mer tudod-e, hogy egy j annak is leesett a koszorú az oltárná a fejirül, mer mán nem vót szűz." 8 ÖRSI Julianna, 1985. II. 680. 9 Bánáti Illésné, Kurgyis Mária, 56 éves, r. k. Tápiósüly. 10 Adamecz Pálné, Káplár Teréz, 80 éves, r. k. Farmos. 11 PESOVÁR Ferenc, 1978. 39. 12 BATHÓ Edit, 1991. 8. (Megjelenés alatt álló kézirat) 13 ÖRSI Julianna, 1985. II. 680. 494