Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Ikvainé Sándor Ildikó: A lakodalom előkészületei Petőházán

Váza (Badar) Asztali lámpa, dísztányér Gorká váza 8 lepedő 6 díszpárna 6 nagy párna 6 kis párna 2 lepedő 12 boros pohár 4 perzsaszőnyeg 3 csillár 1 nagy, 3 részes szekrény 4 hímzett asztalterítő 20 horgolt és hímzett kis- és nagy terítő 4 horgolt függöny A petőházi rokonok — akik mindkét párnak adtak ajándékot — általában ugyanazt, vagy hasonló értékű dolgot vettek (pl. más formájú boroskészlet, vagy más színű abrosz). A menyasszonyok rokonainak ajándéka természetesen különbözött valamennyire, de nem sokban. Ök is praktikus dolgokat vettek. Megfigyelhető volt, hogy főleg a rokonok adták a használati tárgyakat (edényfélék, asztalnemű stb.), a barátok, jó ismerősök inkább dísztárgyakat (virágváza, díszterítő, nipp) ajándékoztak. Az ajándékok értéke 100 és 300 Ft között mozgott általában (akkor még nem volt 500 БЧ-os). Drágább ajándékot a keresztszülőktől, testvérektől, nagyszülőktől kaptak. Petőházán azt tartották, s tartják ma is, „amit te vettél, azt kapod majd vissza". S ezt többnyire szó szerint kell érteni ! Pl. ha valaki értékes porcelánkészletet kapott egy családtól, hasonló értékű étkészletet illik viszontajándékozni, bárhány év múlva lesz abban a családban lakodalom. Fontos tehát megjegyezni, kitől mit kapott a család. Petőháza lakossága az 1960-as évek elejéig két elég erősen különálló rétegből állott. Egyik volt a falu, a másik a gyáriak. A falutól távolabb, a vasút mellett épült a cukorgyár.

35 Régi tisztviselői a gyár körül épített lakótelepen laktak, nem költöztek be a faluba, nem is érintkeztek a parasztsággal. Munkásai pedig a község és a környék nem földművesei közül kerültek ki. A világháborút követő évtizedben, az államosítás után a tisztviselőket kicserélték, viszont a község lakosságának szakmát tanuló fiataljai közül egyre többen helyezkedtek el a gyárban. A téeszesítés után még többen mentek oda dolgozni. Az esküvők révén a kapcsolat lassan ikezdett kialakulni a falu két része között. Az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején a cukorgyáriak a faluba lakodalom idején nem hordtak (legfeljebb egy-egy ismerős). Többségük nem is ismerte úgy a falut, hiszen sok újonnan odakerült fiatal pár volt közöttük kicsiny gyermekkel. A kapcsolat az 1970-es évek elejére kialakult, -a gyáriak átvették a falu praktikus lakodalmi szokását, a hordást. Ujabban tehát mindenki visz mindenkinek, és természetesen a lakodalmakba is — kölcsönösen — többen hivatalosak. A lakodalomnak ez a hasznos szokása tehát közösséggé integrálta a korábban különálló gyáriakat a falu lakosaival. 35 Á vasúti közlekedés Petőházán 1876-ban indult meg. (IVÁNCSICS Nándor, 1954. 5.) 483