Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Ikvainé Sándor Ildikó: A lakodalom előkészületei Petőházán

4—5 hold földet vitt el a vagyonból". Hozományba bútorként egy ágyat, egy ládát (melyben a staférungja. volt), esetleg egy ómáriumot vihetett még magával a leány. Petőházán — mint máshol is — rendszerint a leányt vitték menynek, de ez mégis a családi állapotoktól függött. Ahol az öregek nem éltek, és a menyaszszony házánál szükség volt férfire, oda a vőlegény vőnek gyütt a menyasszonyhoz. Ha egy családban több fiú és több lány volt, „a szülőkkel a házban jog szerint a legidősebb fiú maradt, mert az segített a legkorábban dolgozni a mezőgazdaságban, s ezáltal ő segítette a többi gyereket fölnevelni". A lányok menynek mentek, a fiatalabb fiúk elmentek az iparba dolgozni, ök rendszerint benősülték, vagyis vőnek mentek valahová, vagy ha valamelyikük özvegyasszony lányát vette el, azt mondták, hogy kiházasodott. Az 1930-as évek elején változott a hozomány jellege. Az 1 hold földön és tehénen kívül a hozományba kapott láda helyett egy szekrényt és az ágyhoz е

ёУ éjjeliszekrényt kapott a férjhez menő lány. Előfordult, hogy két szekrényt kapott, ágyat nem, mivel egy ágya volt a vőlegénynek, ahová vitték. A staférungjához tartozott két dunna, két vánkos a hozzá való huzatokkal, 6—8 lepedő, 1—2 abrosz, 6—8 konyharuha, 10—12 méter végvászon. A staférungban „volt egy sereg ing is". Ujjas ing, kerített ing, vagy csipkés szélű, térdig érő ing. A kerített ing ujjatlan, vállpántos, slingelt szélű (slingeléssel kerítették körül) volt. Ezek térden alul értek. Ebben jártak nappal, a felső ruha alatt hordták, de ebben is aludtak, csak vettek rá egy hálóréklit, amely hoszszú ujjú volt, elől gombos, lyukhímzéssel és slingeléssel díszítették. Az ingeket, rékliket, vánkoshuzatokat a lány saját maga hímezte 16—18 éves korában. Néhány szebb darabot, főleg vánkoshuzatot, asztalterítőt a közeli Hövejen hímeztettek, ami a stafírung dísze lett

12 A II. világháború utáni évtizedben „minden megváltozott". A földeket be kellett vinni a tsz-be, állat alig maradt a faluban. A staférung se lett kötelező. Mindenki azt adott a gyermekének, amit tudott. Az 1950—60-as években alig kaptak valamit a fiatal házasok. Ruhaneműből ma sincs sok tartalék, mert azt folyamatosan, a divat változása szerint szerzik be. Az utolsó 15—20 évben azonban staférung helyett bútorgarnitúrákat, a legkülönbözőbb háztartási gépeket (porszívó, mosógép, hűtőszekrény, hűtőláda stb., stb.) kapnak otthonról, s nem ritkán még a rokonoktól is nászajándékba. (A legdivatosabb holmikat rendszeresen Bécsből szerzik be.) A szerencsésebb fiatalok pedig szülői segítséggel és rokoni, baráti összefogással házasságkötés után hamarosan házat épülnek.

13 JEGYESSÉG, JEGYGYŰRŰ, ESKÜVŐI RUHÁK, KELLÉKEK A jegyesség emlékezet óta a keretest követő vasárnaptól kezdve három hétig tartott. A keretes utáni napon ugyanis a jegyesek elmentek a paphoz jelentkezni, ö azután egymás után következő három vasárnapon kihirdette az összeesküdni kívánók nevét, adatait, s azt, hogy aki az esküvőnek valamilyen akadályáról tud, jelentse. 12 Iváncsics Nándorné kelengyéjében pl. több höveji párnahuzat, asztalterítő stb. volt. A kapuváriak szintén dolgoztattak Hövej hímzőasszonyaival: lásd HORVÁTH Teréz, 1972. 248. ; PODMANICZKY Zsuzsanna, 1943. 46. 13 Vö. SÁRKÁNY Mihály, 1983. 281.; TÁTRAI Zsuzsanna, 1980. 372—373. 472