Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Ikvainé Sándor Ildikó: A lakodalom előkészületei Petőházán

A századforduló táján jegyajándékként gyakran jegygyűrűt is vett a vőlegény. Helyette lassan elmaradt a korábban szokásos jegykendő ajándékozása. A jegygyűrű arany vagy ezüst

14 volt, kinek-kinek tehetsége szerint. Kapuváron, vagy Sopronban vásárolták. Múlt századi írásos petőházi adatunk nincsen a jegygyűrű használatáról, de pl. Iváncsics Nándor (78 éves) úgy tudja, hogy már az öregaptyának is volt jegygyűrűje.

15 Mindenesetre édesapjának 1908-as esküvői képén (1. kép) jól látszik a kezén lévő vastag karikagyűrű. Az 1930-as években Petőházán az arany gyűrű elengedhetetlen volt az esküvőhöz. Mindkettőt a vőlegény vette meg. Ugyancsak ő vette meg a menyasszonyi cipőt, s ezen felül ajándékként egy ridikült is szokás volt adni. A menyasszony a legdivatosabb fehér vőlegényinget vásárolta meg, hozzá nyakkendőt, gyakran fehér csokornyakkendőt vettek, amelynek simi volt a neve. A menyasszony vett még egy fehér díszzsebkendőt, melyet a vőlegény öltönyének szivarzsebjébe tettek a lakodalom napján. Igen gyakran fehér kesztyűt is kapott a vőlegény. 1934-ben Iváncsics Nándor — akkor még csak 5 holdas gazda — Hadarics Teréziával való eljegyzésére szintén aranygyűrűket vett. A keretes utáni napon jelentkezni voltak a papnál. Ezután lovaskocsival mentek Kapuvárra, ott vették meg a gyűrűket és a fent elsorolt jegyajándékokat. A vásárláshoz a fiatalokat elkísérte a menyasszony nagynénje. A gyűrűket megvétel után azonnal felhúzták, külön ünnepség e célból nem volt. A jegyajándékok vásárlásával egy időben az esküvői ruhák minden kellékét beszerezték a városban (Kapuváron vagy Sopronban). Azért is volt szükséges, hogy egy nőrokon elkísérje a fiatalokat, hogy segítsen a vásárlásban. Megvették a menyasszonyi koszorút, hozzá a vőlegény és a násznagyok bokrétáját. A menyasszonyi ruhához csak anyagot vettek, a ruhát mindig otthon varratták a faluban egy ügyes varrónővel. A vőlegényi ruhát ugyancsak a faluban, vagy Kapuváron varrta meg a szabó. A vásárlások idején az esküvői ruhával egy időben megvették a menyecskeruhának való anyagot is, amit az éjféli átöltözés után, a menyecsketánc idején viselt a menyasszony. Ez régen mindig piros színű volt, s pirosbabos kendőt kötöttek hozzá. Ha ilyen célra volt szép ünnepi ruhája a lánynak, nem kellett feltétlen másikat venni.

16 Az 1950—60-as évektől kezdve keretes helyett eljegyzést szoktak tartani. Ez — a fiatalok körülményeitől függően, mivel igen sokan elkerültek a faluból — egy fél évvel, vagy egy évvel is megelőzheti az esküvőt. A gyűrűket és a menyasszonyi cipőt most is a vőlegény veszi meg, de — táska helyett — a menyaszszony legtöbbször köves kísérő gyűrűt kap a karikagyűrű mellé.

17 A vőlegényinget, a nyakkendőt és az öltönyhöz való fehér kesztyűt a menyasszony veszi, de ha az eljegyzés több hónappal az esküvő előtt van, akkor csak néhány héttel előbb vásárolják meg, a koszorúval, bokrétával együtt. Legújabban már nem minden esetben visel bokrétát a vőlegény. A menyasszonyi és vőlegényi ruhát 14 Vö. HORVÁTH Teréz, 1972. 300. 15 NOVAK László 1983/b. 22.: a gyűrűváltásra korai adatot hoz, Nagykőrösön 1636ban a kézfogón néha gyűrűt váltanak.; GULYÁS Éva több adatot hoz i. m. 362. lapon, hogy a paraszti gyakorlatban csak a századforduló után váltanak gyűrűt. Petőháza a környezetéhez képest elölj árt ebben. 16 1961-ben a menyecsketánchoz az egyik menyasszony kék ruhába öltözött, s kék kendővel kötötték ki a fejét, a másik piros (székely) ruhát vett fel, s pirosbabos kikötőkendővel a fején táncolt. 17 Kapuváron kísérő gyűrűt már korábban, a két világháború között is vettek (HORVÁTH Teréz, 1972. 300), lásd még: GULYÁS Éva, 1983. 366, 369. 473