Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Ikvai Enikő: Petőháza népéletéből és hagyományvilágából

Mátyásugró vagy bakulás (8—9. kép). Két 5—6 fős csapat játszik. Egy legerősebb fiú a vánkos, aki fának, falnak dőlve tartja a hajoló, bakuló sort. A másik csapat tagjai sorra (10 méterről nekifutva) lehetőleg minél messzebb beugranak a bakulókra, anélkül, hogy a lábuk leérne (8. kép). Az őr figyeli a hiányosságot és ha mindannyian fölugrottak, még tízig számol. Ha bakulók nem rogytak le, szerepcsere következik. Az győz, aki többször sikeresen játszott.

51 Bakugrás. Egymástól 4—5 méterre hajolnak a bakulók, míg a másik csapat adott jelre elindul és átterpesztéssel végigugrálja a bakulókat. Az őr eközben számol. Az a csapat győz, amelyik a legrövidebb idő alatt végzi el az ugrálást.

52 Pénzezés. Egyenes talajon, kb. 2 m hosszú egyenes vonalat húztak. A vonal két szélén volt a bank, amelybe kezdéskor minden játékosnak be kellett tenni néhány fillért. Egy megadott távolságból dobtak. Akinek a pénze legközelebb esett a vonalhoz, azé lett a bankokban levő pénz. Ha két játékos egyforma távolságra dobta, akkor pénzfeldobással (fej vagy írás) döntötték el, hogy kié legyen a bank. A távolságot araszolással mérték.

53 Fürdés. Nyári meleg napokon igen kedvelt szórakozás volt a fürdés. Fiúklányok együtt fürödtek az Ikván a malom alatti tóban, aminek a feneke homokos volt. Nem tudtak úszni. Későbbre is csak kutyaúszást tanultak meg. A gyerekek a parasztemberek nagy kék kötényét kötötték maguk elé. A két szabad sarkát megfogva gyors mozdulattal a vízre csapták. Az így buborékot vetett és erre a légpárnára hasalva úszkáltak, amíg le nem lapult. Utána kezdték újra. A kisebbek meztelenül fürödtek, a nagyobbak kötényt kötöttek maguk elé és azt a lábuk között áthúzva hátul a kötőbe tűzték. A kisebbek meztelenül játszottak a parton, kergetőztek, vagy egy spárgával a nyakba tűzve 1—2—4 lovas kocsist játszottak, hajtották egymást.

54 Téli játék a csúszkálás és a szánkázás volt Patkós csizmában járt a gyerek (akinek jutott). A jégen (falu végi tón, malom alatt, árkokban) nekiszaladtak és úgy csuszkeráltak. Az ügyesebbek csak a sarkuk patkójának jobb- vagy baloldali élén görbítettek, csúsztak, öregapák foglalatossága közé tartozott az unokáknak való szántókészítés. Két görbe fát kiformáltak talpnak, arra négylábú vázat csapoltak, ülőkét és elejére húzófát erősítettek, és máris futhatott a szánkó egy darab kötélen. Egymást húzgálták, az Ikvatöltésen, domboldalakon csúszkáltak vele, még nagyobb, nyugodtabb kutyát is fogtak eléje. Rendszeres téli szórakozás volt a hógolyózás. Két csapat egymást dobálva kiszorítóst játszott. Melyik tudta a másikat egy adott vonalra a dobálással hátra szorítani. Csupa fehérek voltak a gyerekek, átáztak teljesen, othon volt „hadd el hadd" emiatt. A nagyobb legények vizért járó, tejet vivő lányokat dobálták meg és mosdatták meg. Sok liter tej öntözte ilyen alkalomkor a havat.

45 A korcsolya a harmincas években jelent meg a gyári tisztviselő-gyerekek lábán. A cipő elejére és sarkára szorítható (fel- és levehető) típus volt. Kölcsönben a parasztgyerekek is próbálgatták. Legényavatás. Az iskola végzett gyerek mindaddig, amíg legénnyé nem fogadták, a gyerekek közt játszhatott, szórakozhatott. Amikor már rendszeresen részt vett a mezei munkában és amikor egy kaszás rétet (1200 D-öl) egy nap 51 Vö. HAJDÚ Gyula, 1971. 122—123.; HAIDER Edit, 1977. 108—109. 52 Vö. HAJDÚ Gyula, 1971. 118—119. Szanyban török hídlábasnalc hívták. 53 Vö. HAJDÚ Gyula, 1971. 209. 54 Kis Horváth János 88 és többen. 55 Kis Horváth János 88, Iváncsics Nándor 72, stb. 436