Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Pozsony Ferenc: Húsvéti határkerülés Felsőháromszéken és történeti előzményei Erdélyben

zösségi szokásban vehettek részt, amiből a hatalom négy évtizeden át eltiltotta őket. Éppen ezért a szokás funkciója is minőségi változásokon ment át. Az idősebbek, a hatvan éven felüliek még emlékeztek az egykori hiedelemháttérre, mely szerint ha húsvét vasárnapján a legények és a férfiak imádkozva és énekelve körülkerülik a falu szántóföldjeit, határát, akkor az elkövetkező évben a természeti csapásokat, károkat elhárítják földjeikről és biztosíthatják a bő termést is. A határkerülés eredete is funkcionális síkon összefügg a mágikus kör alapjelentésével. Eszerint, ha egy területet, építményt, állatot, embert megszabott időben és eljárásokkal megkerülnek, akkor azt megvédik minden gonosz erőtől, bajtól és váratlan csapástól. UJVÁRY Zoltán véleménye szerint a varázskörrel kapcsolatos néphitből alakult volna ki a határ megkerülésének mágikus vonulata.

18 A mágikus körrel kapcsolatos hiedelmek és eljárások Háromszéken még napjainkban is élők. Elsősorban az idősebb nemzedékek körében gyakorolják bajelhárító, óvó és termékenységvarázsló célból. Például a kender és a lentáblát meztelenül kerülték meg még az 1960-as években is rendszerint éjjel, tizenké't órakor telihold idején, hogy elkerüljék a kártékony madarak pusztítását. Egészen 1962-ig gyakorolták tűz ellen a gabonaasztag éjfélkor történő megkerülését, de napjainkig fennmaradt annak a hiedelemcselekvésnek a gyakorlása is, melynek előírásai szerint a sírt háromszor háttal visszafelé meg kell kerülni éjszaka napfelkelte előtt, hogy a hazatérő lelkeket távol tartsák. A legények megcsapása a határjelek szomszédságában a középkori jogi hagyományokon alapszik, amint láttuk a történeti adatok ismertetése rendjén. A középkor idején adományozáskor, örökléskor vagy vételkor, esetleg viták miatt a birtokot a tulajdonos, a szomszédok és esküdt személyek körüljárták, határpontjait megjelölték. A falvak határának sértetlenségét úgy is biztosítani akarták, hogy periodikusan körüljárták, a jeleket felújították, s a fiatal legényeket jelképesen hozzácsapták a határjelhez, vagy megvesszőzték, hogy halálukig emlékezzenek a határ nevezetesebb pontjaira. A határjelek már a középkorban is a földterület jogi védelmét biztosították. Ezeket nemcsak magánterületek közé, hanem a falvak határát jelző vonalra is elhelyezték. Eredetük szerint lehettek természetesek és mesterségesek is: pl. élőfák, kőjelek, keresztek, földből készített hompok, fába rótt jelek stb. A határt jelző jelek ritmikusan követték egymást meghatározott távolságban. A legtöbb községi szabályzat vagy falutörvény arra kötelezte a helység elöljáróit, hogy évente újítsák meg a jeleket és a határt járják körül, s a vitás kérdéseket a szomszédokkal rendezzék.

19 A határkerülésre rendszerint tavasszal ke18 Lásd UJVÁRY Zoltán: Népszokás és népköltészet. Válogatott tanulmányok. Debrecen, 1980. Szintén ő sorolta fel ebben a kötetében a mágikus kör különböző megjelenési formáit. A szerző szerint 1. a határt körüljárták vagy körülszántották jégeső, madarak, ragya és rosszakaratú lények ellen; 2. a szőlőterületet is megkerülték jégverés, madár és rosszakaratú lények ellen; 3. egész falut is megkerültek járványok és betegség ellen; 4. a házat körüljárták boszorkányok, kígyók, békák, férgek, tűz ellen; 5. az istállót is megkerülték boszorkányok és tűz elhárításáért; 6. a boszorkányok ártó ereje ellen a méhest, nyári villámcsapás ellen az asztagot; 7. a hazatérő lelkek elhárítására a sírt; 8. betegség, boszorkány ellen az állatot kerülték meg. (Ujváry, 1980. 21—23.) 19 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő: Magyar jogi népszokások. Budapest, 1981. 689—691., valamint SZABÖ T. Attila: Határjelek a XVIII. században. Ethn. 1940. 258. Ujabb közlése Nép és nyelv. Válogatott tanulmányok, cikkek. IV. Bukarest, 1980. 341. 4.04