Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Pozsony Ferenc: Húsvéti határkerülés Felsőháromszéken és történeti előzményei Erdélyben
rült sor: Kiskunságban Szent György napján 20 , Dunántúlon (pl. Zalaegerszegen) és Székelyföldön húsvétkor. 21 Az erdélyi szászok is ismerték a határkerülést. A Balázsfalva szomszédságában fekvő Szépmezőn (Sona-Schönau) pünkösd vasárnapja előtt egy héttel zöld gallyakkal és virágokkal feldíszített lovasszekerekkel járták be a határt és megvizsgálták, hogy a kijelölt kislegények hogyan tisztították meg a mezőn lévő csorgókat. 22 BÁLINT Sándor közléséből láttuk, hogy már a középkorban is az egyház beleegyezését adta a határk'erülés megszervezéséhez. Felsőháromszék katolikus falvaiban is a szervezők mindent aprólékosan megbeszéltek a lelkipásztorral is. Elkérték tőle a templomi, gyülekezeti zászlókat és csengőt, s a határjárás idején egyházi énekeket és imákat szólaltattak meg. A szokás mai formája Háromszéken teljesen egyházi színezetű. A csoportok egy-egy kultikus építménytől indulnak: Esztelneken a templom mellől, Lemhényben a Kápolnától, Almásban a harangtoronytól. Az egyházi gyakorlatban élő énekeket és imákat adják elő, s a templomi zászlók is jelzik a szokás szakrális jellegét. A helybeli katolikus lelkipásztorok jelenlétükkel is ezt erősítik meg, sőt áldásukat is adják a határjárásban résztvevő férfiakra és legényekre. Ha összehasonlítjuk formai szempontból a marosszéki határkerüléssel, a következő hasonlóságokra és különbségekre figyelhetünk fel: Egykor Háromszéken is — hasonlóan a Marosszéken leírt formához — a fiatal legények feladata volt a határjelek és a kutak felújítása. Ezt a szokáselemet 1990-ben nem újították fel a felsőháromszéki falvakban. Háromszéken húsvét vasárnapján reggel indultak a határ körbekerülésére, míg Marosszéken éjszaka, ahol jobban strukturált a szokásban résztvevők csoportja is (pl. király, ítélőbíró, csapómester, sereghajtó, oldal védő, csendőr, felvigyázó stb.). Felsőháromszéken nem ismerték a királyválasztást, de ehelyett gyakorolták a pünkösdi királyválasztásokra emlékeztető versenylovaglást. Ennek nyertesét nagy figyelem kísérte, kiemelkedő szerepkörét azzal is jelzik, hogy lovának nyakába koszorút helyeznek, neki pedig a kezébe egy templomi csengőt adtak. Ez nagy sikernek s megtiszteltetésnek számított régen és ma is. A háromszéki határkerülés jobban fűződik az egyházi élethez: templomi zászlókkal vonulnak, egyházi énekeket dalolnak és háromszor megkerülik a templomot is a határjárás végén. Ezzel szemben Marosszéken a legények fenyőágazással és hajnalozással zárják a szokást. 23 A felsőháromszékiek húsvéti határkerülése sokkal közelebb áll a csíki és a gyergyói formákhoz és hagyományokhoz. Ott is húsvét vasárnapján reggel lóháton, egyházi éneket es imákat előadva, templomi zászlókkal kerülik meg a határt. Ez nem meglepő, hiszen Felsőháromszék lakossága egyházi téren mindig szoros kapcsolatot tartott a homogén katolikus Csíkszék és Gyergyó népével, világszemléletük, népi kultúrájuk is hasonló volt. A jövőben érdekes vizsgálatnak ígérkezik az is, hogy e felújított szokások bele tudnak-e szervesen illeszkedni a faluközösségek hagyományaiba, s ha igen, akkor milyen funkciómódosulásoknak leszünk a tanúi. Ha eltűnnek, akkor az milyen gazdasági, politikai, társadalmi tényezők hatására következik be. Az már most is nyilvánvaló, hogy felújításuk az 1989-es fordulatnak kö20 TÁLASI István : A Kiskunság népi állattartása. Budapest, 1936. 40—41. 21 RÉSÖ ENSEL Sándor, 1867. 154. 22 POZSONY Ferenc: Csorgóújítás és esővarázslás a sónai szászoknál. Művelődés XL. (1991). 1. sz. 22—28. 23 BARABÁS László, 1980. 204—209. 405
