Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Hoppál Mihály: A hagyomány szava
ütésének lényege, hogy az általunk vizsgált emberek konceptuális világához enged közelebb férkőzni azáltal, hogy a szónak kiterjesztett értelmében „Beszélgetünk velük". 22 — A „konceptuális világ" vagy „szimbolikus univerzum" fogalmai lényegében megfelelnek azoknak a fogalmaknak, amelyeket e dolgozatban a kulcsszavaknak tartottunk, vagyis a hiedelemrendszer, identitás, hagyomány területeit fedik le. A Geertz-i elemzéseket és a „tömör" vagy „sűrű leírás" módszerét jó másfél évtizeddel a megjelenés után, különösen az amerikai szakirodalomban, a követendő utak egyikének és amellett, hogy jellegzetesen szemiotikainak tartják, egyúttal a Gadamer nevével fémjelzett hermeneutikai elemzésekhez hasonlítják. 23 Röviden szólva út vezet a kultúra mélyen fekvő jelentőségeinek hermeneutikai felderítése és megértése felé. 24 Tudománytörténeti érdekesség, hogy a hermeneutikát, már a jó másfél évszázaddal ezelőtt a jel tudomány részének tekintették, mások pedig, mint az orosz filozófus és filológus G. G. SPET (1879—1940) a logikához hasonlította, mert szerinte ugyanaz a hermeneutika szerepe a filológiában, mint a logikának a filozófiában, 25 vagyis valamiféle módszertani diszciplína. Ilyen értelemben az etnoszemiotika a kultúra tudományának hermeneutikája lehet. Az ethnohermeneutikában — ha lesz ilyen — a „megértési aktust" kell kutatni. A hermeneutika másik fontos kiinduló meglátása a hagyomány fontosságába vetett meggyőződése. 26 De mit is jelent tulajdonképpen a megértés hermeneutika illetve antropológiai értelemben? Ez az elsősorban elméleti, de nem kevésbé módszertani kérdés, éppen az elmélyült etnoszemiotikai vizsgálódás eredményeként került a figyelem középpontjába. A hagyományos néprajzi (etnográfiai) leírás nem jutott el, az általános jelelmélet pedig túlfutott a kulturális jelenségek megértésének problémakörén. Az előbbi még nem érintette, az utóbbit már nem érdekelte igazán ez a kérdéskör, melynek bonyolultságát jelzi, hogy mivel a kutató mindig benne van a vizsgált rendszerben, ez a helyzet rendkívül megnehezíti az antropológus leíró munkáját. A megértés „hermeneutikai kör"-ében egyfajta állandó dialektikus oda-vissza kapcsolódásra van szükség, hogy rekonstruálhassuk a rész-egész viszonyokat a kultúra rendszerében. 27 így például a kultúra, mint az egész szemlélhető, benne a kultúra kódjai a részek, de közben a kultúrát mindig valamilyen kód segítségével írjuk le. Viszont „minden általunk használt jelrendszer a mi világunk terméke, és mi viszont csak e jelrendszerek segítségével látjuk (írjuk le) a világot ... A jelrendszerek egyszerre létrehozzák a világot és maguk is létrejönnek általa" — állapították meg az egyik lengyel—amerikai szemiotikai konferencián, ahol a reflexív rendszereket vizsgálta az egyik résztvevő. 28 Látásunknak kultúránk által determinált optikája megakadályoz abban, hogy a dolgok mélyére lássunk. Ûjïajta érzékenységre van szükség. Világosan kell látni, hogy a jelek létrehozása és a jelentések generálása az a kulturális folya22 GEERTZ, 1973. 24. — Érdekes megemlíteni, hogy St. Tyler a poszt-modern etnográfiai leírás egyik teoretikusa a hermeneutikai megértés és szöveginterpretáció folyamatában szintén fontosnak tartja a dialógust — TYLER 1983. 127. 23 Többek között ALLWOOD, 1983; SHANKMANN, 1984; SCHÖLTE, 1988. 24 HOPPAL, 1989. 25 MITYUSIN, 1983. 209—216. 26 FEHÉR, 1987. 73. „A hagyományokon való felülemelkedés nem csupán a múlttól, hanem egyúttal a jelentől, a kortársaktól, végső soron az igazságtól való elzárkózásként lepleződik le." — Uo. 77. 27 WATSON-FRANKE— WATSON, 1975. 28 BAER, 1984. 3. 375
