Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Hoppál Mihály: A hagyomány szava

szerek segítségével. Az első szakaszban a nyelv és a tapasztalatok útján elsajátítjuk a hiedelmek, tudomások, hitek, meggyőződések és előítéletek rendszerét, majd ezeket azonnal elhelyezzük a „világképünk" egészében. Ebben az elrendezésben nyújt segítséget az értékrend azzal, hogy kész dobozokat (jó-rossz, igazság-hazugság, becsület-becstelenség stb.) tart készenlétben az osztályozás számára. A jelképes elrendezésnek ezek az átfogó elvei kultúránként máshol és másképpen húzzák meg a határt például a becsület és dicsőség, a munka tisztessége, a férfiasság, vagy a bosszú fogalmával kapcsolatosan. A csoport intézményesült normarendszer, jelképeken alapuló értékrendje határozza meg az egyén viselkedését, befolyásolja választásait, s ebben a tekintetben ez a kulturális részrendszer hasonlatos a hiedelmek rendszeréhez, a kettő működése és funkciója lényegében megegyezik.

19 A hasonló működés érthetővé válik annak belátásából, hogy mindkettő a jelrendszerek általános működése mechanizmusait mintázza. így hasonlatosan a jelek és jelképek használatához, nem teszünk fel kérdéseket sem a hiedelmek, sem pedig a kultúra intézményesült értékeit illetően. Elfogadjuk létüket, ugyanúgy cselekszünk a jelképekkel, mint a hiedelmek által, vagy mint ahogy a becsület fogalmának segítségével megválasztjuk tetteinket. Valószínűleg ez a kultúra jelfolyamatainak egyik jellemzője, hogy több területen hasonló működési elveket alkalmaz. A jelkép mindig a kulturális hagyomány konkrét szövegkörnyezetében telítődik jelentéssel. Ily módon a szimbolizáció nem pusztán valaminek a helyettesítése valami mással, hanem egy olyan folyamat, amelyben állandóan újratermelődik a létrehozott jelentés, mégpedig a társadalmi használat által. így e szimbólumokat csak más jelképekkel együtt, a rendszer más elemeivel való folyamatos kölcsönhatásban érthetjük meg.

20 Ez egy rejtett mechanizmus a kultúrában. A szimbólumokkal és a szimbolikus cselekvés formáival foglalkozó kutatók abból az alapfeltevésből indulnak ki, hogy a társadalmi cselekvés meglehetősen szabályos, sőt bizonyos fokig megjósolható, vagy megérthető a résztvevők és megfigyelők részéről. A társadalmi élet, amely emberekről, istenekről, kísértetekről, a lehetségesről és a ténylegesről, a jóról és a rosszról, a dolgokról és azok kapcsolatairól, összefüggéseiről, az intézményekről és szokásokról alkotott hiedelmekből tevődik össze és logikusan épül fel, mert koherens azok számára, akik e minőségben átélik azt. Ezt a látszólagosan egységes szerkezetet a kultúrát átfogó szimbólumok rendszere biztosítja. Mások a jelképeknek azt a rendszerét, melyet egy csoport tagja többé-kevésbé magáénak vall, nevezik „kultúrának".

21 Clifford GEERTZ, akit Amerikában a szemiotikai antropológia egyik előfutárának tartanak, úgy véli, hogy a rituális szimbolizmushoz szabályokat és mintákat ad az egyes élethelyzetek minőségeinek kifejezésére, a problémák megoldására, a társadalmi jelenségek helyes értelmezésére. Az amerikai kutató szerint a kultúra szemiotikai megköze19 Idézzük Józsa Péter meghatározását a társadalmi tudatot illetően, amelyben rávilágít erre az alapvető egyezésre, (a társadalmi tudat) a nézetének, értékeknek ... automatizmusoknak, reagálási módoknak ... olyan totalitást képező, de belsőleg ellentmondásos ... tradicionalizálódó, de ugyanakkor változó rendszere, amely meghatározza az egyének tudattartalmait, szabályozza és vezérli az egyéni tudatok működését". — JÖZSA, 1973. 4. 20 HOPPÁL-NIEDERMÜLLER, 1983. 266. 21 GEERTZ, 1973. 237. 374