Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Hoppál Mihály: A hagyomány szava
mindig a közösség túlélést szolgálta az adott társadalmi és természeti környezetben. Vétek volna ezt a tudásanyagot nem felhasználni. A lokális életmódminták a nemzeti kultúra egészén belül, mint kulturális paradigmák, mint választási lehetőségek szerepelhetnek, s jelentőségük éppen abban áll, hogy kipróbált megoldásként jöhetnek szóba. Egy rugalmas kulturális rendszer csak akkor képes sikerrel szembenézni a gazdasági-társadalmi-politikai kihívásokkal, ha támaszkodni kíván a helyi vagy perifériális hagyományokra, mert ebből a sokféleségből táplálkozik ereje, rugalmassága. A helyi hagyományokhoz mindig erős identitás érzés társul és az egyén öntudatlanul létrehozza önazonosításának hagyományok diktálta jelképeit. Érdekes, hogy a lokális kultúrák fontosságának ténye mennyire benne van a politikai 15 és tudományos köztudatban. Az amerikai kutatók egyenesen a szemiotikai antropológia fő feladatának tekintik a különféle „élet-stílusok" megfigyelését, leírását és elemzését, 16 ami a hazai társadalom néprajz szóhasználatában a helyi társadalom etnográfiai vizsgálatát jelenti, a lokális etnikai csoportok hagyományainak és identitás jelképeinek kutatását foglalja magába. Érdekes, hogy az emigrációba kényszerült amerikai magyarság életmódját és etnikus jelképeit kutatták eddig ebből a szempontból legintenzívebben. 17 A kulcsszavak, mint az eddigiekből is nyilvánvalóvá vált az etnoszemiotikai kutatásban: a kultúra, mint közösségi emlékezet, mint a hagyományok tárháza, mint identitást képző jelképtár, mint helyi hagyomány — mind-mind ugyanannak a jelenségnek a más-más oldalát közelítik meg. így például eddig még nem szóltunk egy igen fontos aspektusról, a kultúrában megjelenő értékrendről. A részletes kifejtés helyett itt csak néhány megjegyzést teszünk jelezve, hogy a kultúra jelrendszereinek működése alig érthető az értékrendszer nélkül. A hagyomány a kulturális értékek tárháza, s ez nagyon fontos jellemzője mindenfajta tradíciónak (legyen az lokális vagy akár nagyobb közösség kultúrája), s ez a tény befolyásolja, meghatározza a kulturális folyamatok rugalmasságát, változását, sőt azok irányát is. Az előző fejezetekben elemzett hiedelemrendszer és a világkép megtanulása az ember számára egyúttal a kultúrához tartozó értékrend elfogadását is jelenti. Az értékrend fogalmát a társadalomtudományokban az erkölcsi értékekkel azonosítják, vagyis ilyen kategóriák tartoznak körébe, mint a jó és a rossz: a bűn, a hála, a szeretet, a becstelenség, az igazság, a hazugság, a becsület, az erkölcs fogalmai. A világ, a körülöttünk lévő természeti és társadalmi környezet elsajátítása — egyszerűsítve a képet — két lépcsőben megy végbe a megismerés és az értékelés szakaszaiban, 18 mégpedig a társadalomban működő jelrend15 1986-ban Velencében egy nemzetközi konferencia (a Gionate delle Genti e delle Regioni d'Europa) külön ülésén foglalkozott a helyi kultúrák problémáival. A szerző ott elhangzott dolgozatának magyar változatából (HOPPÁ 1989) egy idézet: „A helyi kultúrák — sa nemzeti kultúrák globális nézőpontból végső soron szintén lokális kultúráknak tekinthetők — sikeresen kidolgozták a lakóhelyhez, a közvetlen környezethez tartozás érzését. Ez a lokális identitás jelenti elsősorban a környezet tiszteletét, az ahhoz való közvetlen függő-óvó ragaszkodást (sokszor ez mítoszok, helyi mondák, természeti védőszellemek formájában fejeződik ki). Ebben a kontextusban a hagyomány az önazonosság-tudat folyamatos újratermelését jelenti, az azonosulás jelképes fogódzóinak megkeresését az emlékezés számára." 16 SCHWIMMER, 1979. 107. „Semiotic anthropologists try to observe, recorde, analyse store and compare." 17 KRIZA, 1980, 1981, 1987, valamint HOPPAL 1986, 1987, — SINGER, 1984 szintén az etnikus identitás fogalmát tekinti kulcsnak könyvében. 18 HANKISS, 1979. 373
