Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Hoppál Mihály: A hagyomány szava

hozott szemiotikai kultúra mechanizmus alapvetően másként van felépítve: ellentétes és kölcsönösen alternatív strukturális rendezettsége lehetőséget nyújt arra, hogy a rendszer az információtárolás eszközévé váljék."

12 Itt az alternatives elve a fontos, a változás ténye, az, hogy az elemek bármely párja alternatív jelentőséget nyer és strukturális teret képez, amely információval töltődhet fel. Ily módon az információs lehetőségek nagy arányú növekedésének rendszere jön létre. Ez nem zárja ki azt, hogy a kultúra egyes részei nem állandóak szemben más részek, illetve a nagyobb rész, hallatlan dinamizmusával szemben. À kultúrának ez a dinamizmusa nagy előnyt jelent az emberiség számára, ugyanis többek között ez tette lehetővé egyes kultúrák hallatlanul gyors fejlődését. Ugyanakkor nagy veszélyt is jelent, mert a kultúra szüntelen fogyasztja is termékeit, mindig újabb és újabb lehetőségek ígéretével és igényével emészti önmagát. A kultúra szemiotikai mechanizmusainak megismerése, a rejtett jelenségek, működések feltárása mégis arra figyelmeztetnek, hogy a változatosság/választhatóság alternatívái nélkül nincs a kultúrában fejlődés. Fel kell figyelni továbbá arra, hogy az etnikus kisközösségekben — melyeknek vizsgálata hagyományosan a néprajz feladatkörébe tartozik — megismert kulturális jelmechanizmusok elemzéséből leszűrt tanulságok alkalmazhatók lesznek nagyobb vagy modern körülmények között élő társadalmi egységek működésének megértésekor. A hagyományos falusi paraszti (vagy népi) kultúra elemzése szemléletet ad általában a kultúra működésének modellálásához.

13 Visszatérve a centrum-periféria kérdésköréhez, az utóbbit a helyi hagyományok, a lokális kultúrák, jelmechanizmusok testesítik meg. Amennyiben a helyi kultúrák életmód mintái

14 mintegy a választható paradigmák sorát tárják nemcsák az egyén, de a felelősségtől áthatott társadalmi tervezés számára is. A lokális hagyományok ily módon válhatnak a kulturális pluralizmus építőköveivé. Az értékek, az életmódok, a mítoszok, a hiedelmek, a hitek és a nyelvek, egyszóval a hagyományok különbözőségének elismerése adja a kulturális pluralizmusnak az alapját, s egyben a lokális hagyományok létének elismerése biztosíthatja a kulturális folyamatosságot. A helyi közösségek évszázados létükkel bizonyították képességüket, hogy alkalmazkodni tudnak környezetükhöz mind ökológiai, mind pedig társadalmi értelemben, vagyis hogy a szomszédos népcsoportok képesek egymás mellett élni, megőrizve sajátos kulturális arculatukat. Nincs szükség tehát a hagyományok lerombolására, a kulturális folyamatosság továbbépítésére. Szükség van a régi értékek, hitek és erkölcsök megbecsülésére, mert ezek nélkül úgy tűnik nem lehet semmi újat se felépíteni. A hagyományok adta beidegződések erősebbek az új kulturális elemek elfogadásánál, többek között erre mutatnak rá a néprajzi és az antropológiai kutatások a világ egymástól igen távol eső vidékein. Arra is tanítanak ezek a kutatások, hogy a lokális kultúrák, hagyományok gazdag tudás-hagyományf halmoztak fel a történelem folyamán, amely tudás 12 LOTMAN, 1973. 401—404. 13 Ahogy VOIGT 1976/a. 360. megfogalmazta: „Az etnoszemiotika haszna kettős: egyrészt hozzájárul a szemiotika széles értelmezéséhez, új megoldások lehetőségére hívja fel a figyelmet, másrészt a hagyományos néprajz (sőt általában a kultúrtudományok) feladatainak újszerű elvégzését vagy legalábbis megközelítését teszi lehetővé." 14 Az életmód modellek és minták kutatásáról lásd egy konferencia előadásait: НОРPÁL—SZECSKÖ, (szerk.) 1984. 372