Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Ujváry Zoltán: Interetnikus kapcsolat vagy asszimiláció?

forduló vízi ember alakját egy vizsgálat szlovák hatásnak, illetőleg átvételnek tekinti. Kétségtelenül igaz, de nem kapcsolatként, nem hatásként és nem átvételként. Vámosmikola elmagyarosodott település, ahová eredetileg Turóc és Nyitra megyei katolikus németek és szlovákok települtek. Az említett magyar hiedelemalak eredetét illetően egyaránt lehet német vagy szlovák. A Hont megyei szlovákok téli ünnepkörhöz kapcsolódó szokásainak vizsgálatát Emília HORVÁTHOVÁ nyolc szlovák falu anyaga alapján mutatja be.

7 Ezek közül azonban egy — Szebelléb — német eredetű. Erről a szerző aligha tud, s így a település szokásait szlovákként közli. S bár a település szlovákká vált és nyelvcsere történt, de ez önmagában nem jelenti egy új, a nyelvhez kapcsolódó populáció kultúrájának az átvételét és integrálódását. Az elmondottakhoz hasonló példákat bőséggel említhetünk. Ide vonatkozóan már részletesen írtam a dramatikus játékok Kárpát-medencei párhuzamai kapcsán (pl. apóégetés, rabvágás, bakhus, bodnártánc, kecskemaszk, aratási medve stb.).

8 Egy fénykép kommentár nélküli közlése is okozhat tévedést. A Pest megyei Csömör Luca napi maszkos alakról a Magyar Népzene Tára Jeles napok kötete és DÖMÖTÖR Tekla Naptári ünnepek, népi színjátszás с munkája fényképet mutat be. Csömör szlovák, illetőleg német lakosságú falu. A Luca-maszk szlovák vagy német volta sem az aláírásból, sem a szövegből nem tűnik ki. A magyar jeles napokról szóló kötetben a fénykép alapján egy külföldi kutató és a kevésbé tájékozott magyar szakember — nem is szólva a nagyközönségről — a csömöri lucázást magyar szokásnak tekintheti. De ugyanilyen tévedések vannak pl. Ján BEDNÁRIK szintézisében a szlovák népszokásokról, melyben többek között a magyar Rimaszécsből és Lénártfalváról közöl adatokat, nyilvánvalóan szlováknak tekintve a jelzett falvakat. Más összefüggésben megemlítek még egy nagyon tanulságos példát. A Nyitra megyei szlovák falvakban egy édeskés sült tésztának keltys a neve. A kitűnő szlovák tudós, HOLUBY Jozef L'udovit a Cesky Lid 1896-os évfolyamában (456. 1.) megállapítja, hogy a fogalom a magyar kelés, keltés, vagy költés átvétele. A szó eredetének a magyarázata számunkra rendkívül fontos eredményt nyújt: éppenséggel nem átvételről van szó, hanem a fogalom szlovákká válásáról. A válasz Holuby írásából kitűnik. Idézem: „Galgóc és Nyitra közt számtalan a magyar nevű, de tót lakosságú község és dűlő, s e községek számtalan családja magyar nevű, bár magyarul már régóta nem tudnak és minden nyomás és kényszer nélkül eltótosodtak. A mondott keltys is abból az időből őrződött még meg, amikor itt fölötte nagyobb számmal laktak a magyarok. Már a XVII. század elején Galgóc és Nyitra közt kisebbségben voltak a magyarok s idők folyamán eltótosodtak." (Nyőr. 1896. 462.). Valójában tehát egy magyar fogalom a tulajdonosukkal együtt szlovákká vált. Nem kellett hozzá sem átadás, sem átvétel, és nem állapíthatunk meg interetnikus kapcsolatot. Mindezek a példák jól mutatják, hogy a kapcsolatok vizsgálatánál rendkívül fontos a lakosság eredetének, összetételének a megállapítása. A múlt század végi felmérés alapján az elszlovákosodáshoz, illetőleg az elmagyarosodáshoz az említett Hont megyei példához még néhányat felsorolok. A Hont megyében élő három nemzetiség, a magyarok, szlovákok, németek közül ez utóbbiak teljesen elmagyarosodtak (Nagymaros, Börzsöny, Zebegény), illetőleg elszlovakosodtak (Szentantal, Bakabánya, Bát, Szebelléb, Szitnya-Ste7 HORVÁTHOVÁ, 1981. 318. 1. 8 UJVÁRY, 1988. 259—279. 365