Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Ujváry Zoltán: Interetnikus kapcsolat vagy asszimiláció?

UJVÁRY ZOLTÁN INTERETNIKUS KAPCSOLAT VAGY ASSZIMILÁCIÓ? Az IKVAI Nándor által szerkesztett két jelentős monográfia — Börzsöny és Tápió mente néprajza — az interetnikus kapcsolatok számos kérdését veti fel. A Börzsöny kötet anyaga nyomán IKVAI Nándor tömören összefoglalta az etnikai és interetnikai vizsgálatok tanulságait. Hangsúlyozza, hogy „a néprajzi jelenségek inkább földrajzi, gazdaságföldrajzi, általában természeti törvényszerűségeket követnek és mindezeken belül összetartozásukat sokirányú kapcsolódás fejezi ki". A geográfiai szemlélettel összefüggésben, de elsősorban a népességre irányítva a figyelmet szólok az alábbiakban az interetnikus kapcsolatok néhány kérdéséről. A témakör vizsgálata során abból az általánosnak tekinthető megállapításból indulunk ki, amely szerint az egymástól elkülönülő földrajzi övezetek területén gazdasági és kulturális különbözőség is megfigyelhető. Ez látványosan elsősorban a tárgyi kultúrában mutatkozik. Ugyanakkor a gazdasági élettel öszszefüggő jelenségek a szellemi műveltségek is befolyásolják, s ennek nyomán olyan műveltségi elemek alakulnak ki, amelyek jól jellemzik a térségben lakók kultúráját. A jellemző jegyek a gazdasági jelenségek egyszerű megfigyelése alapján megállapíthatók. De ha ebben a geográfiai zónában a lakosság nemzetiségileg is különböző, akkor már lényegesen bonyolultabb kép tárul a kutató elé: a vizsgálatok nyomán egy szövevényes kapcsolódású kultúra bontakozik ki. A néprajzi jelenségek jól bizonyítják, hogy a kulturális areák tekintetében a hegyvidék és a síkság találkozási övezetében a kulturális kapcsolatok lényegesen intenzívebbek, mint más területeken. Ennek egyik — és minden valószínűség szerint legfontosabb oka — gazdasági tényezőkben keresendő. A hegyvidék termeivényei az alföld irányába vándorolnak és viszont. A kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok egyúttal kulturális kapcsolatok is. A tárgyi kultúrában természetszerűleg jelentősebb a kölcsönhatás. Ezen a téren elsősorban a tárgyi kultúrával összefüggő szoikásolk átadására és átvételére kerül sor. így pl. a mezőgazdaságban az aratási szokások, a szüreti szokások és dalok kölcsönhatása mutatható ki. Ez egyszerű formális kontaktus nyomán jön létre. A népélet más területein azonban már sokkal bonyolultabb a kulturális kapcsolat. Számos tényezőnek kell szinkronban lenni az átadás-átvétel folyamatában. A Kárpát-medencében élő népek szokásainak (általában a folklórjának) nagyfokú a hasonlósága és igen gyakran a teljes egyezése. Léhetséges-e, hogy az átadás-átvétel, a szellemi kulturális javak áramlása egyik néptől a másikhoz olyan tökéletesen folyt, hogy szinte szellemi nivellálódás jött létre olyan népek között, amelyek egyébként eltérő gazdasági-társadalmi formációban éltek és nyelvükben sem értik meg egymást? Ügy vélem, hogy a hasonlóság és az egyezés nem — de legalábbis többsé359