Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Ujváry Zoltán: Interetnikus kapcsolat vagy asszimiláció?

gében nem — az átadás-átvétel, következésképpen, nem interetnikus kapcsolat révén alakult ki. Több tanulmány foglalkozott a szlovák—magyar kalendáris szokások kapcsolataival. A kutatók a hasonlóságot vagy az azonosságot interetnikus kapcsolatnak tekintették és arra törekedtek, hogy az átadás-átvétel irányát megállapítsák. Nem vették fel azt a gondolatot, hogy a kalendáris szokások jelentékeny része az egyházi liturgiával, vallásos alkalmakkal vannak összefüggésben és ezek nyomán alakultak ki függetlenül a népek közötti kulturális kapcsolat — egyébként nagyon tetszetős — elméletéből. A hasonlóság és az azonosság nem közvetlen kapcsolat, hanem egy magasabb kultúra azonos hatásának az eredménye a különböző — akár szomszédságban, akár távolabb élő — népek hagyományában. A nagyszámú vizsgálati szempont közül most a területi zónára fordítjuk a figyelmünket. Az ilyen vizsgálatban azonban nem lehet elsődleges és fő szempont a terület. Ennek a folklór tekintetében elhanyagolható a jelentősége. Ugyanakkor megnő a szerepe a gazdasági, azaz a tárgyi kultúra területén. Ezt azért hangsúlyozom, mert óriási különbséget látok a tárgyi műveltségi javak és a folklór alkotások interetnikus vonatkozásait illetően. A példák tömegével lehet bizonyítani a hegyvidék és az alföldi területek kapcsolatában az árucsere jelentőségét. A közelmúltban jelent meg egy kitűnő munka, amely hatalmas példatár nyomán nyújt általánosítható megállapítást a régiók közötti árucsere interetnikus összefüggéseit illetően.

2 Hasonló jelenségeket lehet megállapítani a tárgyi kultúrában migrációs mozgás nélkül is. A formális interetnikus kapcsolatok nagyszámú példáját mutatja a viselet, a gazdálkodás — földművelés, állattartás — tárgyi anyaga. De — s ez rendkívül figyelemre méltó — a díszítőművészetre már korántsem érvényes a megállapítás. Azok az elemek, amelyekhez a tárgyi kultúrában érzelmi, lelki, szellemi kapcsolódás is társul, alig-alig, vagy igen erőteljesen módosulva kapnak affinitást egy más — különösképpen nemzetiségileg is eltérő — közösségben. Különösképpen vonatkozik ez a megállapítás a folklór alkotásokra, illetőleg a teljes szokáshagyományra. Ennek kapcsán mindenekelőtt néhány hasonló témakörű vizsgálatra utalok. De előzetesen még azt szeretném hangsúlyozni, hogy amikor mi a Kárpátok és az Alföld találkozási övezetéről beszélünk, akkor lényegében két nép, olykor több nemzetiség határterületéről, kisebb és nagyobb etnikus zónájáról van szó. Szakirodalmunkban ez a szlovák—magyar, illetőleg a magyar—szlovák interetnikus kapcsolatok összefüggéseire terjedt ki. MANGA János több írásában utal a szokások interetnikus kapcsolataira. Egyik tanulmányában a karácsonyi szokások szlovák összefüggéseit tárgyalja.

3 Mind ő, mind más — szláv kapcsolatokat kereső kutató — abból az alaptételből indul ki, hogy a magyarság, amikor a Kárpát-medencébe települt, a fejlettebb gazdasági formációban élő szlávok műveltségét adaptálta. Különösen a gazdaságtörténet és a nyelvtudomány képviselői voltak azok, akik a Kárpátmedencei szlávsággal való kapcsolatokat főbb vonalakban megállapították, és azokhoz igazodtak egyéb tudományszakok művelői. A magyar művelődés európai kapcsolatainak vizsgálata terén kezdetektől 1 IKVAI, 1981. 29. 1. 2 VIGA, 1990. 3 MANGA, 1848. 94—102. 360