Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Flórián Mária: Halóruha – gyászruha
harcban elesetteket veres pozsonyi süvegben temették el, vörös pompával temették él az Esterházy családnak a vezekényi csatában elesett négy férfi tagját is. 97 Míg korábban a katonatemetésekhez tartozott, az erőszakos halálra utalt a vörös, később az ifjúság, főleg a kisgyermekek gyászszínévé vált, feltehetően azzal a magyarázattal, hogy a fiatal élet elmúlása mindig természetellenes. 98 Fiatal lányok, asszonyok temetésénél a ravatal szőttes, hímzett díszítményeinél már említettem a vörös színt. A kisgyermeket is vörös kendővel gyászolták Kalotaszegen, Gömörben és a nógrádi falvakban is." A kék az egykori egyházi színszimbolikában az ég színe, ami a „hűséges megboldogultat várja". 100 A kék a nyugati országokban elsőként váltotta fel a festetlen, nyers gyapjúruhákat, a szolgák, közrendűek színe lett 101 , és csak a 18. század végére vált társadalmi rangtól függetlenül kedveltté, divatossá. 102 A hozzánk importált angliai posztó, valamint a 17. századtól itthon gyártott posztóféleségek színe is kék volt. A festőmesterség terjedésével a kék vászon is mindenki számára hozzáférhetővé vált. Természetesen a kék posztó is előbb a tisztségviselők, a köznép rangosabb rétegének öltözetében jelent meg, és használata jobbára a férfiakhoz fűződött. így a kék a gyász jeleként is általában a fiatalemberek temetésénél fordult elő. Hódmezővásárhelyen a jómódú fiatalok koporsófedelét kék bársonnyal húzták be. A kékfestő, a kék vászon pedig az asszonyok gyászában kapott nagyobb szerepet. Kékfestő szoknyában, kendőben, kecelében gyászoltak sokfelé az országban, például az észak-magyarországi falvakban. 103 A kék és fekete egymást fedő szerepére számtalan európai párhuzamot hozhatnánk, 104 a ravatali készület bemutatásánál már hazai példákat is megismerhettünk. A „vörös Mária színe" és a „kék Jézus színe", mint egyházi színpár, a profán használatban a női és férfi öltözet jellemző színe lett. Ilyen, nemek szerinti megoszlásban alkalmazták a halottas készületen nőknek a vörössel, illetve férfiaknak a kékkel vagy feketével hímzett lepedőket. A színpár gyermekekre vonatkoztatott világos változata, a rózsaszín és a világoskék újabb a polgári színhasználatban is, 105 hatása a paraszti gyászban — vizsgált időszakunkban, az első világháborúig — nem jelentkezett. A zöld az európai gyászszínek között nem szerepelt. Ezt a színt, pl. Velencében nem is használták, hiszen az iszlám hagyományos színe volt. 106 A 17. századi Németországban azonban, ahol a tavasszal, a megújulással hozták kapcsolatba, megjelent a népviseletben, 107 akárcsak az erdélyi öltözetekben. Mint gyászszín Erdélyben a főúri családok fiatal férfitagjainak temetésén tűnt fel 108 , 97 APOR Péter, 1972. 67. A ravatalozás főnemesi változatairól 1. SZABÓ Péter, 1989. 48—68. 98 BALASSA Iván, 1945. 70. 99 BÁTKY Zsigmond, 1911. 39.; FLÓRIÁN Mária, 1966. 59. 100 TAYLOR, Lou, 1983. 253. 101 ASHELFORD, Jane, 1988. 131. 102 MARLY, Diana, 1986. 78. 103 FLORIAN Mária, 1966. 50., 59.; Györgyfalván is ismert a kék gyászszín, de csak otthon viselik. PAPP JÁNOSSY Magda, 1971. 535. 104 FÉL Edit, 1935. 11—12. 105 NIXDORFF, Heide—MÜLLER, Heidi, 1983. 129., 137.; Györgyfalván az 1—2 éves kisfiút pirossal szegett kék köntösben temették el, alkalmazva a vörös-kék gyászszínt. PAPP JÁNOSSY Magda, 1971. 561. 106 NEWTON, Stella Mary, 1988. 107. 107 NIXDORF, Heide—MÜLLER, Heidi, 1983. 152. 108 APOR Péter, 1972. 68. 352
