Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Halász Péter: A ló és a szarvasmarha gazdasági jelentősége a moldvai magyaroknál
2. táblázat A KÜLÖNBÖZŐ NEMZETISÉGŰ TELEPÜLÉSEK ÁLLATÁLLOMÁNYA, 1890 Az egy családra jutó Az egy lóra A település jutó szarvasmarhák nemzetiségi lovak szarvasmarhák jellege в ш в z s Román többségű 0,23 2,37 10,15 Vegyes lakosságú 0,26 2,14 8,16 Magyar többségű 0,26 2,08 7,99 Átlagosan 0,25 2,23 9,00 a moldvai magyar falvakra jellemző nagyobb arányú árutermeléssel hozható összefüggésbe. A XX. századi állapotokra még ilyen részletességű adatokkal sem rendelkezünk, segítségül hívható azonban a népi emlékezet. Eszerint — legalábbis a moldvai magyar falvakban — századunkban is megmaradt az igázás terén a szarvasmarha döntő túlsúlya a lóval szemben. Sőt, a tehenek jármozásának előtérbe kerülésével a ló viszonylagos jelentősége még inkább csökkent, az utóbbi évtizedekben pedig határozottan a tehén vált a legfőbb igaerővé. A két világháború közti időszakra vonatkozóan a szarvasmarha 70—80%-os túlsúlyáról van adatunk Bogdánfalváról (Valea Seacá), Kelgyestről (Pildesti), Klézséből (Cleja), Külsőrekecsinből (Fundu Räcäciuni). Lábnyikból (Vladnik), Pusztinából (Pustiana), Somoskából (Somusca), Szabófalváról (Säbäoani), Szerbekből (Floreçti) és Tatrosból (Tg. Trotu?), a jelenség tehát jórészt független attól, hogy hegyek közé szorult, kevés földdel, vagy kiterjedt, sík területtel rendelkező településről van szó. Az igaerő alkalmazása során egyébként meglehetős rugalmassággal találkozunk. Ügy is, hogy akinek erős ökrei voltak, az hosszabbra, akár 5—6 méteresre is megnyújtotta a szekerét, aki pedig gyöngébb marhákkal, tehenekkel volt kénytelen dolgozni, az „hagyta kurtán", 3—3,5 méteresre. De megmutatkozott a rugalmasság a tekintetben is, hogy például a szántáshoz különböző fajú állatokat is összefogtak: lovat és ökröt, vagy alkalmanként két ökröt és egy lovat. Erre leginkább a nehéz faekék idejében volt szükség, amit ragadós, sáros talajon akárhányszor csak négy ökör bírt végighúzni a barázdán. Az ökörnek nemcsak a szorosabb értelemben vett mezőgazdasági munkákban volt döntő jelentősége, de komoly szerepet kapott a fuvarozásban is. Még ma is sokan emlegetik, hogy az 1864-es jobbágyfelszabadításkor kapott földért fuvarral kellett fizetni: ökrösszekerekkel hordták az állami sót Akna vásárról (Tírgu Ocna) Galacra. De ebben a században is jelentős volt a szarvasmarhával való fuvarozás, mutatja ezt, hogy a marhákat rendszeresen patkolták. Akik nem sokat járnak a marhákkal, azok csak a külső körmökre veretnek patkót, de sűrű .igénybevétel esetén mind a négy körmére tettek patkót. A használat intenzitását mutatja egyrészt az a megállapítás, hogy régebben csak a külső körmét pat31