Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Gulyás Éva: A nagykunsági református eklézsiák XVIII. századi anyakönyveinek ábrázolásai
elhunytaknak a nevét, akiknek a temetésén a kollégium diákjai énekeltek. A jegyzék tusrajzzal díszített címlapja a kaszás csontváz Halált ábrázolja, másik kezében homokóra. 14 Az ilyen jellegű ábrázolások kiapadhatatlan forrásai végig a XVIII. században a szolgadiák naplók címlapjai. Szolgadiákoknak nevezték azokat az alsóbb osztályú szegénysorsú tanulókat, akik bizonyos fizetségért a nagyobb diákoknak különböző szolgálatokat tettek. A napló címlapján olvasható a vezető neve, az évszám, körülötte keretdíszítmény. TAKÁCS Béla kigyűjtötte és lerajzolta a szolgadiák naplók címlapjait, amelyeket a múzeumban szintén megnéztem. A díszítésnek különböző változatait szemlélhetjük ezeken a rajzokon, az egyszerű, növényi elemekből álló szimmetrikus keretdísztől a bonyolultabb alakos ábrázolásig. Pl. tógás diák, valamilyen állat pl. tulok a kép alján. A kisújszállási és túrkevei keresztelői ábrázolás sok hasonlóságot mutat Solymosi Dániel 1778-ból való naplójával. Babérral körbefuttatott klasszicista oszlopok, oszlopos korláttal, közte felirat. Mindezek után felmerül az a kérdés, hogy ebben az időben volt-e szervezett rajzoktatás a kollégiumban? Ezzel kapcsolatos tanulmányok végzésére ekkor még nem volt lehetőség. Az il792^ben kiadott új iskolai törvény még csak általánosságban ajánlja az ifjúságnak nemes szórakozásképpen a rajzolást és a zenét. 15 Tudomásunk van azonban arról, hogy az ügyeskezű diákok önszorgalomból festéssel is foglalkoztak, elsősorban anyagi meggondolásokból. A kollégiumi tanács ezt abban az időben még nem nézte jó szemmel, s 1704-ben közzétette, hogy tilos „... a kártyaszenvedélynek egy újabb, csúfos elfajzása, a kártyafestéssel való nyerészkedő foglalkozás". 16 A rajzot ekkor még nem tekintették komoly tantárgynak és nem is szorgalmazták. Ebben a tekintetben a XIX. század elején történt változás^ amikor az 1819. évi elemi népiskolai tanterv a rajzolás tantárgyat a IV. osztályba bevezette. 17 Ebből a szempontból nagy jelentőségű, hogy Debrecenben Beregszászi Pál kollégiumi tanár 1819-ben megalapította a „rajz oskolát", de ez elsősorban az inasok és mesterlegények képzését szolgálta, mivel a mesterré avatásukhoz kellett a rajztanulás. 18 Ennek ellenére az érdeklődő kollégiumi diákok is látogatták a rajzórákat. A második álrnosdi (1816) tanterv szerint a másodéves diákok német és francia nyelv helyett rajzot is tanulhattak. 19 A rajzoktatás így csak a XVIII. század végén kezd szervezett formát ölteni, s jelentősége a diákok rézmetsző tevékenységének kibontakozásával együtt — amely szintén erre az időre esett — nőtt meg. 20 Ezt megelőzően csupán öntevékeny, komoly felkészülés nélküli rajzolás folyt, így a vizsgált ábrázolásokat is ezek ismeretében kell megítélnünk. A debreceni diákok rajztevékenységére külföldi példák is hatottak, a korabeli könyvnyomtatás és könyvillusztráció, amelyekkel a külföldi egyetemen (Uttrect, Basel, Wittermberg) tanuló diákok megismerkedtek. Sok könyvet, könyvillusztrációt láttak, hiszen Nyugat-Európában ekkor már fejlett nyomdatechnika volt. Sok könyvet hoztak magukkal a kollégiumi könyvtár részére, a könyvtárgyarapítás egyik fontos és majdhogynem kötelező módja volt ez akkor. Tulajdonképpen a könyvillusztrálással kapcsolatos ismereteiket itt mélyíthették el 14 TAKÁCS Béla: Registrum funerum, Ref. Lapja, 1983. 45. sz. 15 TÓTH Béla, 1977. 16 ZSIGMOND Ferenc, é. n. 17 TÓTH Dezső, 1941. 236—237. 18 TÓTH Béla, 1977. 59—60. 19 TÓTH Béla, 1977. 60. 20 A debreceni diákok rézmetsző tevékenységéről és ennek előzményeiről ld. Tóth Béla: A debreceni rézmetsző diákok, 1977. 316
