Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Gulyás Éva: A nagykunsági református eklézsiák XVIII. századi anyakönyveinek ábrázolásai

(Kenderes), vagy zsoltárból vett idézetek pl.: „A halandó embernek napjai hasonlatosak a fűhöz és mint a mezőnek virága úgy virágzik." (Túrkeve) A fentieken kívül másfajta anyakönyvi ábrázolások is maradták fenn Kenderesről. A prédikátorok, oskolamesterek és préceptorok 1758-ból származó anyakönyvén a prédikátort és az iskolamestert látjuk kinyitott könyvre, valószínűleg Bibliára tett kézzel. (9. kép) TAKÁCS Béla írja, hogy a könyv a református szimbolikában mindig a Bibliát jelképezte, ugyanakkor a római katolikus egyházművészetben a próféták, apostolok, evangélisták és egyházatyák jelvénye volt.

9 A fenti jelenet ebben az értelemben nyilvánvalóan a papi és tanítói hivatást szimbolizálja. HEREPEI János megemlíti, hogy Erdélyben milyen sok emlék őrzi ezt a szimbólumot.

10 Előfordul a nyitott és csukott könyv a református prédikátorok, teológiai professzorok, római (katolikus plébánosok, unitárius lelkészek sírkövén, de rávésték Misztótfalusi Kis Miklós Európa-hírű nyomdász és Biblia-kiadó sírja fölötti kőkoporsóra is.

11 A református eklézsiák pecsétnyomóin is gyakran előfordul, magát az egyházat, az igehirdetést szimbolizálva. A kenderesi anyakönyv 5. része „A Meg-esett személyek. Vétkek" lajstroma, a bejegyzéseket 1765-től vezették. Az anyakönyv a bűnös személyek nevét és az általuk elkövetett vétkek fajtáit sorolja fel. A képen az eklézsiakö vetést látjuk, a pap áldást osztó kezét a térdeplő, imádkozó, megesett leány fejére teszi. (10. kép) TAKÁCS Béla véleménye szerint a festő ezen a képen Jézus alakját örökítette meg, ami a korabeli református egyházművészetben egyedülálló.

12 Az eddigieket összegezve elmondhatjuk, hogy a XVIII. századi anyakönyvi tusrajzok és akvarellek több szempontból fontosak. Egyrészt azért, mert egy népszokást illetve templomi szertartást (keresztelő, esküvő) örökítenek meg. Másrészt — mint minden esetben utaltunk rá — viselettörténeti érdekességű ábrázolások, mivel aprólékos, részletes rajzot nyújtanak a korabeli ruházatról. Mint népművészeti és stílustörténeti alkotások is figyelemre méltóak: felfedezhetjük a klasszicizmus és rokokó stílusjegyeit (pl. klasszicista oszlopok, rokokó szárnyas puttók, barokkos mozgalmasság stb.), de a naiv művészet jellemző vonásait is a rajzok, főleg az emberalakok megformálásának esetlegességein, pl. a túrkevei keresztelői jelenet csecsemője valójában (kicsinyített felnőtt (3. kép). Tulajdonképpen azt kell mondanunk, hogy ahol anyakönyvi rajzok előfordulnak, ott a debreceni Református Kollégium hatását mindenütt ki lehet mutatni. Tehát azok a prédikátorok és tanítók, akik a rajzokat készítették a debreceni kollégiumban tanultak. Mintául elsősorban a kollégiumi élet dokumentumai, iskolai anyakönyvek, szolgadiák naplók, inventáriumok szolgáltak, amelyekben a XVIII. sz. elejétől feltűnnek hasonló ábrázolások, díszítő törekvések. Az első ilyen ábrázolás 1706-ból való, az Inventarium Omnium Proventuum et Beneficiorum ab Anno Domini 1706 in usu Scholae Debreceniensis perceptorum, amely azokat a javadalmakat ábrázolja nyolc képben, amelyekben a diákok részesültek (posztóruha, vászonruha, csizma, gabona, bor, disznóhús, pénz.. -)

13 (11. kép). A másik előkép a Registrum funerum, a debreceni Református Kollégium kéziratos könyve, amelybe 1718-tól kezdődően jegyezték fel azoknak az 9 TAKÁCS Béla, 1986. 142—143. 10 HEREPAI János, é. n. 11 Ld. Takács Béla, 1986. 142—143. 12 Ld. Takács Béla: Naiv festészet... (Debreceni Református Kollégium Múzeuma, kézirat) 13 Az ezzel kapcsolatos emlékeket Takács Béla gyűjtötte össze, ezúton is szeretnék neki köszönetet mondani, hogy betekinthettem kutatásaiba. 315