Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Bódi Zsuzsanna: A Pest megyei cigányok 1768. évi összeírása

nyuknak az összlakosságéhoz való viszonyítása szintén az 1785. évi megyei népszámlálás adatainak felhasználásával történt. Az 1768. évi cigány összeírás a mai Pest megyéhez tartozó 97 településen 1494 főre terjedt ki. Az összeírt cigányok 31,46%-a városokban, 65,86%-a községekben, 2,68%-a pusztákon élt. A település lakosságának több mint 2%-a volt cigány a kecskeméti járásban Pándon, Szentmártonkátán, Tápiószecsőn és Törtelen, a váci járásban Kis Szent Miklóson (örszentmiklós), Kistarcsán, Kis Vácott (Vác), Menden, Szilágyon (Püspökszilágy), Úriban, Veresegyházán és Felsővasadon, a pilisi járásban Borosjenőn (Pilisborosjenő) és Solymáron. Létszámát tekintve a két legnagyobb cigány közösség egyházi birtokú mezővárosokban, Cegléden és Vácott élt az öszszeírás idején. A cigányok lakta 97 település közül 24-ben (24,74%) csak szülőkből és gyermekeikből álló családmag élt. 19 településen (19,59%) csak szülők éltek házas gyermekeikkel, 8 településen pedig (8,25%) csak testvérek családjaiból álló háztartások voltak. Tehát az összeírásban szereplő megyei települések több mint felében (52,58%) csak a legközelebbi rokonokból tevődött össze a cigány népesség. A KERESŐK FOGLALKOZÁS SZERINTI MEGOSZLÁSA Az 1. táblázat tartalmazza az összeírt cigány férfiak foglalkozásait és azok gyakorlóinak számát, járási bontásban. A váci járásban több foglalkozás összeírására került sor, mint a másik háromban. Ez mutathatja az összeíró alaposabb munkáját, de jelentheti azt is, hogy az ottani nagybirtokokon a cigány munkaerőnek többoldalú felhasználása valósult meg. A keresők aránya a férfiak számával összevetve a váci járásban volt a legnagyobb. A járási adatokat összesítve megállapítható, hogy a foglalkozással rendelkezők 92,72%-a hagyományos cigány mesterséget folytatott. A fémművesek (kovácsok, lakatosok) keresőkhöz viszonyított aránya a váci járásban a legalacsonyabb, a másik három járásban eléri a 60—67%-ot. Monostoron és Tápiósülyön külön jelezte az összeíró, hogy a cigány fémműves a helység kovácsa. A többi esetben nem lehet megállapítani, hogy alkalmi munkát végeztek, vagy szerződéssel dolgoztak a cigány kovácsok és lakatosok. Az összeírás alapján az összes kereső 30%-a volt zenész; hegedűs, muzsikus vagy cimbalmos. Ennél magasabb volt az arányuk a kecskeméti járásban, de a nagyobb foglalkoztatottság miatt számuk a váci járásban a legnagyobb. Kétféle mesterséggel rendelkezőket csak a váci és pilisi járásban írtak össze, járásonként ez a keresők 10—11%-át jelentette. Legeitetők, pásztorok csak a váci járásban voltak. Mácsán, a Grassalkovich uradalom méntelepén, számadó is került ki közülük. Több katona is szerepel az összeírásban, ezenkívül két 50—60 éves férfinél is feltüntették, hogy kiszolgált katona. A katonáskodás korábbi hagyományait jelzik a cigányok körében a katonaságra utaló vezetéknevek is, amelyek a névanyag csaknem 4%-át adják. A 2. táblázat településtípusonként mutatja be a foglalkozások megoszlását. A hagyományos cigány mesterségéket folytatók közül a zenészek csaknem fele városokban élt, a falvakban és pusztákon viszont a fémművesek aránya a magasabb. Ebben az időszakban kezdődhetett az a foglalkozásváltási folyamat, 287