Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Bódi Zsuzsanna: A Pest megyei cigányok 1768. évi összeírása

BÖDI ZSUZSANNA A PEST MEGYEI CIGÄNYOK 1768. ÉVI ÖSSZEÍRÁSA A jelenlegi Pest megye területén élő cigányokra vonatkozó legkorábbi írásos dokumentum Mátyás király uralkodása idejéből származik. A Csepel-szigeten zenélő cigányoknak adott pénzről tudósít egy 1489-ből való számadáskönyvi bejegyzés.

1 A hódoltság korában a török fennhatóság alatt álló területeken igen sok cigány szolgálta a mohamedán hadsereget és közigazgatást. A korabeli források alapján megyénkben Ráckevén élt jelentős számú cigány adófizető.

2 Egy másik forrás — szintén a hódoltság korából — Nagykőrös számadáskönyve, amelyben több ízben történik említés cigány kovácsoknak szögverésért kifizetett összegekről. A „császár szögeit" — hidakhoz való szögeket — adóként szállították Budára.

3 A hódoltsági területen a cigányok széles skálán tagolódtak be a társadalmi munkamegosztásba és a társadalmi felemelkedés lehetősége is adott volt számukra. Az ország többi területén a korabeli források leginkább cigány kovácsokat említenek, uradalmakban, városokban dolgoztak, a vándorlók részére a földesurak vagy a közigazgatás tisztségviselői adtak ki privilégiumleveleket, pátenseket. A török uralom magyarországi felszámolása után, az elnéptelenedett területek betelepítésével egy időben cigányok is érkeztek nagyobb csoportokban hazánkba, megnőtt a vándor cigányok létszáma. A XVIII. század elején a Habsburg uralkodók nyugati mintára a cigányok törvényen kívül helyezésével, az őket segítők büntetésével próbáltak a közbiztonság helyzetén javítani (1701-ben I. Lipót, 1710-ben I. József rendelete). H712től azonban a cigányokkal szembeni erőszakos fellépést felváltotta a letelepítésüket szorgalmazó központi politika, a Helytartó Tanács jogkörébe utalva a rendezést. A szemléletváltozás oka elsősorban az örökös tartományok közbiztonságának védelme volt, hiszen a keletről jövő vándor cigányok magyarországi letelepítése egyben nyugatra történő továbbvándorlásuk megakadályozását is jelentette. A letelepített, munkához juttatott cigányok növelték az adófizetők számát, a Habsburg-abszolutizmus felvilágosult uralkodóinak a cigányság ügyében hozott rendeletei alapvetően ezt — a cigányságnak a jobbágyságba való beolvasztását— célozták. A cigányok helyzetének rendezéséhez szükséges volt a meglévő állapot ismerete, ezért központi intézkedésre többször felmérték helyzetüket. Először, 1724-ben, III. Károly rendelte el a kóbor cigányok összeírását, letelepítésüket, ellenszegülés esetén elűzésüket.

4 Mária Terézia és II. József uralkodása alatt, 1758-tól kezdődően, rendeletek sora jelent meg a cigányság helyzetének átfogó rendezése igényével. A XVIII. század közepétől — a vármegyék folyamatos beszámolási kötelezettségének kö1 NYÁRY Albert, 1874. 81. 2 VELICS Antal (szerk.), 1890. 3—5.; MÉSZÁROS László, 1976. 228—229. 3 SZILÁDY Áron—SZILÁGYI Sándor, 1863. 27, 44, 54, 61, 82, 89, 96. 4 MEZEY Béla—POMOGYI László—

TAUBER István, 1986. 81—83. 285