Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Szenti Tibor: A nő szerepe a dél-alföldi betyárvilágban

Az egyik első olyan írásos forrásunkra NÓVÁK László lelt, amelyben a nőnek a betyáréletben jóval nagyobb szerepe volt, mint a folklórban. 1751-ben Kecskemét tanácsa úgy határozott, hogy ha valakinél „[...] országa vesztett 's minden igazság levél nélkül csapongó Betyár Legény, asszony vagy leány találtatik [...] " és engedelem nélkül van ott, pénzbüntetésre ítélik.

6 Nóvák rámutat, hogy „E statútum abból a szempontból is igen tanulságos, hogy a betyár szó fogalmát is tágítja: nemcsak legény, de asszony, sőt leány is lehetett betyár, ha csavargó életmódot folytatott, bizonytalan életkörülmények között élt."

7 Hódmezővásárhely mezőváros első hirdetőkönyvében 1783-ban hasonló tiltás jelent meg: „Csavargó és papir nélkül embert vagy Asszonyt maga házához bocsátani, annyival inkább lakóul bé fogadni kemény büntetés alatt ne merészeljék [. . .]"

8 A betyárvilágban a női szerep sokkal mélyebben erkölcsi jellegű, mint a férfiak esetében. Az egykori büntetőperes ügyiratokból ugyanis jól érzékelhetjük, hogy a legtöbb betyárbűncselekményben vádolt nő előbb vagy utóbb más, főleg szexuális bűnperekben is megtalálható. A kurvák jelentős része — legalábbis a Dél-Alföldön — betyárszerető vagy éppen tevékeny részese a rablótámadásoknak. Találkahelyük rendre a korabeli csárda és kocsma. Nem véletlen, hogy ugyancsak 1783-ban Vásárhelyen megszületett ez a tilalom is: „Senki a' Kortsomárosok kőzzűl, részeges emberek [ne] к vagy aszszonyoknak, ruháért, vagy akárminémű jószágért Semmiféle italt ne adjon, pénzének elvesztése és 24. pálcza büntetés alatt."

9 1791-ben a Károlyi család a kurválkodás, betyárkodás, munkakerülő életmód ellen szigorú rendelkezést hozott: „[...] kőzőnségessen tapasztalva lévén hogy nem tsak egy Vásárhely Várossában, hanem altaljában az egész Dominiumban [...] némelly szegényebb sorsú Lakosok számossabb fiaikat, és Leányikat időrűl időre haszontalanul magok által tartván ezeket egy részről à henye hivalkodó, és buja életre reá szoktattyák [...] ", és ennek következtében „[...] az igen gyakor tolvajságok[na]k szerentsétlen sűrrűsége [miatt] már már annyira el keseredtek ä Szegény kárt vallottak [.. .]",

10 hogy a szegények gyermekeit válogatás nélkül cselédnek kényszerítették. Ezért 1796-ban Vásárhelyen a vármegyének kell közbeavatkoznia: „Ismét számos emberektől neheztelve kell hallanom azon panaszlássokat [...], hogy Birák Uraimék [...] még sem szűnnek meg a' gyámoltalan, boldogtalan, és azok nélkül el nem lehető szegény emberek [nek], még pedig olyanoknak, a' kiknek csak egy vagyon, gyermekeit el szedni, Is erőszakosan szolgálatra adni; mint jelessen el szedték U[j] Uttzai Bagi Ferencznek egyetlen egy Leányát [...] "

и Fél évszázad múlva már „természetes", hogy a legkülönbözőbb betyárságok, tolvajlások. orgazdaságok egy részével nőket vádoltak. 1851-ben Lovászi József őrmester 29 olyan személyt tartott nyilván, akik „ [...] útlevél nélküli csavargóknak, kik folyó esztendei Április havában Szeged város hatóságarészéről lakhelekre vissza utasíttattak." Közülük 11 fő férfi, a többi nő, akik 17 és 30 éy közöttiek voltak. Májusban 21 személyt kaptak el, közülük 11 volt a nő. Szep6 NÓVÁK László 1986. 103. 7 NÓVÁK László 1986. 104. 8 CsML HF. 1001. С d. 1. 1783. Die 7

a Decz. 9 CsML HF. 1001. С d. 1. 1783. Die 2* Nov. 10 CsML HF. 1001. С. d. 1. 1791. 17

a Apr. 11 CsML HF. 1001. С. d. 1. 1796. 6

a april. 278