Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Szenti Tibor: A nő szerepe a dél-alföldi betyárvilágban

temberben 11 főből 4 a nő. Októberben 16 főből 7 no volt. És végül novemberben 11 főből 6 a nők száma.

12 Wöber György Szeged polgármestere 1853-ban kimutatást terjesztett „Nagyságos Bonyhády István Űrnak Csongrád Megye Cs [ászári és] Kirfályi] Főnökének" a városból és a határából származó rovott, gyanús egyénekről. A névsorból a következők olvashatók ki: Rókusról ismert Farkas Martha és Farkas vagy Bakter Anna zsebelők. A Palánkból Klein Sári orgazda. A tanyavilágból, Imre Antal kapitányságából Veszelka Andrásné, Dobó János kapitányságából pedig Sárkány Istvánné a fiával.

13 1856-ban a vármegyei szolgabíró szigorú rendelkezést adott ki, amelynek két pontját kiemeljük: „l

ör Minden lakos, ki idegen helyről származott, akár férfi, akár nő cselédet fogad, büntetés terhe alatt a' Polgármesteri hivatalnak azonnal feljelenteni tartozik annak útlevelét elő mutatván [...] 4

er A' kéj házak bezáratnak, és a' kerítők törvényes fenyítés alá vétetnek [.. .]"

14 (Más kérdés, hogy a közbiztonság nem változott, sőt tovább romlott.) A vázolt közigazgatási adatok után néhány konkrét, levéltári dokumentumként megőrzött betyárper női szereplőit mutatjuk be. Elsőnek azt az asszonybetyár-típust, aki mindenféle rossz és törvénytelen cselekedetben benne volt, a munkát kerülte, családi életet nem élt, kurválkodott, lopott, betyárokkal tartott. 1766-ban Mészáros Maris 20 éves „Hajdú városi Dorogi házas" elbeszélte, hogy 5 éve elhagyta Pap János nevű urát, „mivel roszúl élt vélem mindétig vert", majd össze-vissza kóborolt: Dorogról Gyulára, majd Szegedre, azután a Péteri Csárdába ment. „[...] az után mentem ismét Szeged Várossában s=ott betyárkodtam egynél is másnál=is Korcsmákon [...]" Arra a kérdésre, hogy „Volt ë Gyermeked s=Kitűl?", így válaszolt: „Volt egy Betyár Legénytűi Leányom méllyet Szegeden Balog Ur Csárdáján Kaptam el tőle de ä Legényt Kinek hi jak s=>hova való nem tudom."

15 Nagy Katalin tanú 1768-ban beszélte, hogy a vásárhelyi Rácz Miska 23 éves és Nédő Jutka 20 éves együtt paráználkodtak. Nédő Jutka ,,[...] soha nem volt jó életű, mert mindenkor csak a' Korcsmákat űzte, leste, ott tanczolt, és mint egy Betyár Aszszony ugy viselte magát."

16 Fábján Panna 16 éves vásárhelyi kálvinista leány 1771-ben paráznaság vádjával állt a Károlyi család úriszéke előtt. Részlet a kihallgatásából: „Mit kerestél a Kóty István Szállásán? Mivel én szolgálója voltam, engemet, mintegy Betyárt, a maga Szállásán tartott [.. .]"

17 Az idézett perrészletben tovább bővül a betyár fogalma. Itt a család nélküli szolgálólányt, a „mindönöst" jelölte, akit általában meghatározatlan időre, főleg egy-egy nagyobb alkalmi, ill. idénymunkára szerződtettek; ők egyébként „szabad szömélyként" ide-oda kóboroltak és erkölcstelen életet éltek. A „Betyár" szó ebben az évben tulajdonnévként is megjelent, miként ezt NÓVÁK László is tapasztalta.

18 1771-ben a „Betyár Jancsi" mint muzsikus szolgált egy lakodalomban.

19 1778-ból említik Seres Ilona 20 éves kálvinistát, aki a Heves megyei 12 CsML Sz. IV. B. 1106. 3/1850. Általános iratok. 1851. máj. 24. 13 CsML Sz. Elnöki iratok. 14/1853. 1853. febr. 23. 14 CsML HF. 1001. С d. 9. 1856. Febr. П.ёп a 122. hirdetés, amely „A Cs[ászári és] Kir[ályi] Szolgabírói hivatalnak 476. sz: a: rendeleténél fogva szigorú ahoztartás végett közhírré tétetik." 15 CsML SzF. IV. A. 21. b. 115.: 516—517. Anno 1766. die 29 Novembry. 16 CsML SzF. IV. A. 53. a. 4.: 980. 1768. júl. 26. 17 CsML SzF. IV. A. 53. a. 5.: 272. 1771. 279