Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Zakariás Erzsébet: Asszonymunkák Erdőfülében

A gyermekeket már kiskoruktól (5—6 év) igyekeztek bevonni a családi munkamegosztásba. Szárnyasok terelését, pásztorkodást bíztak rájuk, udvar, konyha •• felseprését. A 'kisfiúk, a „legénykék" iskolás korukban már segítettek szántani az édesapjuknak, vezették az állatokat, a leányocskák ott legyeskedtek az édesanyjuk körül sütéskor-főzéskor, a keze alá adogatták a szükséges dolgokat. Az iskoláskorú leányka már a kézimunkázást, a varrást és kötést is tanulgatta. Majd fokozatosan bekapcsolódott a kapálásba, szénacsinálásba, minden munkába, amit az édesanyja is végzett (Adattár 23). A nagyobbacska leányok sosem ülhettek tétlenül. Kézimunkáztak, készítették a kelengyéjüket, ha nem volt más dolguk. Rendszerint még vasárnap is ki volt jelölve a feladatuk, csak ha azt elvégezték akkor mehettek a többi fiatallal játszani ahogyan az a fiatalok körében régen szokásban volt (Adattár 24). Az anyák figyelték, követték gyermekeiket nagyobb korúikban is. Ha férjhez menték vagy megnősültek, azután is gyermekeiknek tartották őket és mindenben segítették (Adattár 25). A fiatalasszonyok, miután férjük családjának háztartásába kerültek, sokáig csak figyelték anyósuk munkáját, és segítettek neki a mezei munka mellett. Fokozatosan illeszkedtek be, tanultak bele az új család háztartásszervezésébe (Adattár 26). 5. A család társadalmi reprezentációjának biztosítása ., Az asszony férjhez ment, férje családjához költözött. A hagyományos faluközösségben a házasságokat többnyire úgy kötötték, hogy nem lépték át a különböző társadalmi rétegek közötti határokat. „Rang ranggal házasodott", mondják. A családok társadajmi értékének a megszerzése általában a férfi feladata volt, az ő társadalmi pozíciója határozta meg a család társadalmi besorolását. Ennek a kifejezője pedig elsősorban az asszony, öltözködésmódja, tisztasága, a nagyközösség (falu) egyes tagjaihoz való viszonyulási módja, kisközösségre (családtagok) való odafigyelése (idősök, betegek ápolása, gyermekei gondozása, nevelése) mind a család erkölcsi súlyának a kifejezői. Az asszony ezért igyekezett megfelelni az elvárásoknak. Rendben, tisztán tartani a házat és a házatáját, rendszeresen mosni, takarítani, tisztán és megfelelő ruhában járatni a gyermekeit és férjét. Gondoskodni arról, hogy minden szükséges felszerelés, eszköz meglegyen a házban, nagyobb családi rendezvények esetén is legyen elegendő kellék a feltálaláshoz. Ö tartotta számon az ünnepek közeledtét és sorra vette a szokásos teendőket, nehogy megszólja a falu, elmarasztalja a közvélemény. Az asszony szégyene volt, ha gyermekei tiszteletlenek, neveletlenek vagy rendetlenek voltak. A család presztízsét pedig csak nagyon finom jelzésekkel volt szabad éreztetnie, mert egyébként' egykettőre megvádolták, hogy „fenn hordja az orrát", és kirekesztették a közösségből. A rendes asszonytól elvárták, hogy a házatája szépítésével is törődjön. Hogy virágai legyenek és azokat gondozza. Talán nem volt olyan falusi ház, amely előtt vagy mellett ne lett volna egy kis virágos kert. A virág az asszony szép iránti szeretetének, gondosságának a kifejezője. ADATTÁR 1— Osztán amikor mán annyira béért a gabona, kezdtünk aratni sarlóval. így sarlóval megkerítettük s akkor fejjel (felül) megmarkoltuk s akkor vágtuk le. Kévébe 268-