Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Novák Lászó: A jószágállomány fajtaösszetételének változásai a XVIII–XIX. században és a XX. század első felében

nyésztett jószágfajták helyzete. A XIX—

XX. századforduló időszaka a robbanásszerű átalakulás korszaka. Ez idő tájban 'került nyugvópontra az árvízszabályozás, a feudális határhasználati rendszer végérvényes átalakulása, melyek összességében az intenzív mezőgazdálkodás lehetőségeit teremtették meg. A megváltozott gazdálkodási feltételek (takarmányozás, istállózó tartás) a fajtaváltást is elkerülhetetlenné tették. A modern mezőgazdasági termelés, piacgazdálkodás erősödése megkövetelte a korszerű, igényes minőségű állatfajták tenyésztését. Ebben az uradalmak, a nagyobb úri és parasztgazdaságok, értelmes, rátermett gazdálkodók egyaránt élen jártak. Az urbanizáció, életmódváltozás további alapvető tényező az intenzív tejelő és hús szarvasmarha, a nemes lóállomány s a jól tejelő, de mind hús-, mind gyapjúhozam tekintetében is fontos juh, úgyszintén a kevésbé zsíros, táplálkozás szempontjából egészségesebb húsminőségű sertésfajták meghonosodásában. E tényezők határozták meg a baromfifélék tenyésztését is. Nem csupán a tojáshozam, de a tűrőképesség, ellenállóképesség, nagyobb termet, s jó húsminőség, valamint — a kacsa és liba esetében — a toll vált értékformáló tényezővé. 23