Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Szabó István: Egy alföldi falu – Kecel – társadalmának rétegződése a XX. században a népi megítélések tükrében
SZABÓ ISTVÁN EGY ALFÖLDI FALU — KECEL — TÁRSADALMÁNAK RÉTEGZŐDÉSE A XX. SZÁZADBAN A NÉPI MEGÍTÉLÉSEK TÜKRÉBEN Dolgozatunk előadásmódjával eltér a társadalomrajzok szokásos sablonjától. Kizárólag az emlékezetre támaszkodva, különböző társadalmi rétegek egymásról kialakított véleményére építve mutatja be Kecel társadalmi differenciálódását. Az eljárás indokolt, az ilyen szubjektív megnyilatkozások a legfontosabb kifejeződési formái a társadalmi rétegek valóságos kiformálódásának. Mivel elsődleges célunk az volt, hogy bemutassuk: hogyan vélekedett Kecel egésze az egyes társadalmi rétegekről, illetve hogy az egyes rétegek hogyan vélekedtek egymásról; a népi véleményeket, a népi megítéléseket igyekeztünk miinél teljesebben bemutatni. Ezért bőségesebben éltünk a szó szerinti idézetekkel, s a magunk véleményének kifejtésétől, megjegyzéseinktől, a más területekkel való öszszehasonlításaktól а fő szövegben lehetőség szerint tartózkodtunk. Azokat, ha szükségesnek ítéltük, a jegyzetanyagba utaltuk. Igyekeztünk biztosítani a mesélőkedvű adatközlők visszaemlékezéseinek elevenségét, élményszerűségét, s — igényük szerint — a dolgozat olvasmányosságát. Az őslakosok úgy tudják, hogy a kiskőrösi járásba (korábban Solti-Alsó járás) tartozó Kecel mindig mezőgazdasági jellegű település volt, amelynek lakossága katolikus magyarokból állott. Szőke János belülről szemlélve a községet, pontosabb adatokkal is szolgált. „Kecel kisparaszti község volt. Az első világháború előtt mindössze egyetlen nagyobb birtok volt, a Vindics-féle birtok a polgárdi részen. Ezt a család elkótyavetyélte, elkártyázta... és a Bácskából feljött rác családok vásárolták meg zömmel. Csernetics, Pétries. Ezek vették meg. A tízes évek végén. Amikor a háborúnak vége lett, akkor ezek visszamenekültek a Bácskába és a földek a helyi lakosság kezébe kerültek." A községet természetesen nem ennek az egyetlen birtoktestnek a felosztódása tette kisparaszti jellegűvé. Már korábban, a múlt század közepén megindult a kisparaszti birtokok kialakulásának folyamata. A jobbágyfelszabadítás után a káptalani birtokokból osztottak ki egy részt, ami a kisparaszti réteg számbeli növekedését eredményezte. A jobbágyfelszabadításnál Kecelen egy jobbágytelek nagysága 13 holdtól 40 holdig terjedt, aminek számnagyságát a föld minőségének megfelelően határozták meg. A jobb minőségű földből kevesebbet adtak, míg a jánoshalmi határ felé fekvő gyöngébb minőségű, úgynevezett fertály földek elérték a 40 katasztrális holdat is. A kép, azaz a kisparaszti birtokok meghatározó többsége a későbbiek folyamán sem változott." Én 1930-ban kerültem be a községházára jegyző gyakornoknak, — mondta az egyik legrégibb keceli család leszármazottja, Rákóczi István. — Abban az esztendőben kezdődtek el a tavaszi vetésterületi összeírások. Az 5 kataszteri holdnál kisebb tulajdonúak csak egy lajstromon szerepeltek, az annál nagyobbak pedig kérdőíven, ahol már pontosabban köllött regisztrálni a vetéseket. Ezeknek a tapasztalatoknak az alapján mondhatom, hogy az ezerkilencszázharmincas években 100 katasztrális holdon felüli tulajdonos kettő volt: Vitéz Pozsgai Miklós és Palásti András. Ezen kívül a kalocsai Székes Főkápta233
