Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Szabó László: Család-, üzem- és munkaszervezet Kecelen a XIX. század végén és a XX. század elején

A kímélendő terhes meny, az eladó lány hallgatott rá vagy erdőkből szövetkezett vele. Sokkal inkább az ura parancsát követte a menyecske, illetve az öreg pógámak volt kiszolgáltatva munkarend szempontjából. Miikor külön költözött a családtól, némelyik asszony fenntartotta a jogot, hogy lányainak életébe belebeleszóljon: „Nálunk az ágyat, ahogyan Kecelen szokták megvetni, mindig a dédnagymama csinálta. Emlékszem, hogy Gubik szüle (így kellett öregszülének mondani) a mi szobánkban is így rendezte át az ágyat. Minden nap itt volt nálunk; nem itt lakott, hanem a Békásban, de minden nap eljött és így átrendezte az ágyat. Egy darabig így is kellett lennie. Én ezt nagyon furának tartottam ...". Míg az öregpógár családfői hatalma mind a nagy családos, mind a kiscsaládos alföldi részeken hasonló, addig az öregmama, a gazdasszony képlékenyebb szerepköre a családi gazdaságon belül inkább keceli sajátosság.

39 S ha a munkamegosztást nézzük a családon belül, akkor a fiak, lányok, vők és menyek, illetve gyermekek szerepkörének is gyengébben körvonalazott jellegét ismerhetjük fel. Míg másutt a legidősebb fiúgyermek és annak felesége bizonyos előjogokat élvezett, a munkában felelősségteljesebb szerepet játszott, s parancsolt a fiatalabbaknak, addig Kecelen ez általában nem mondható el.

40 A kiscsaládi méretek, s a kiscsalád elemek bármikor való kilépése a családi közösségből a szerepkörök határozottságát, a munkamegosztás szilárdságát elmosták. Ügy foghatjuk fel a keceli kiscsaládi munkaszervezetet, mint a viszonyokhoz mindenkor rugalmasan alkalmazkodó, de mégis határozott központi irányítás alatt álló szervezetet. Nem specializálhatta magát egy-egy családtag csak a fogatos munkákra, állatokra vagy szőlőre, mert egy új házasság, egy családelem kiválása azonnal átrendezhette a munkarendet, s specializálódás esetén az új szerepkör átvétele nehézségekbe ütközött volna. Csupán a körvonalaik és az elvek ragadhatok meg. Ennek lényege, hogy a fizikai erő és tapasztalat döntő jelentőségű volt, s ez írta körül a mindenkori munkakört. Amennyiben egy tapasztaltabb családtag kivált, a munkára fizikailag legalkalmasabb testvér (vő, meny) lépett a helyére, s ezt a munkába, a mumka szakmai részébe az öreg pógár vezette be, s irányította vagy együtt dolgozott vele mindaddig, míg el nem sajátította önállóan a munkafolyamat minden elemét. Meghatározó volt természetesen a nem is, de számos példa azt mutatja, hogy a nők férfi, a férfiak női munkát is elvégeztek, ha nem volt elegendő a munkáskéz. A kor, a tapasztalat, a nem, csupán akkor játszott együttesen szerepet, ha a családban elegendő számú munkaerő volt. Számtalanszor volt rá példa kisebb gazdaságokban, hogy a másutt gyermekekre bízott legeltetést maga az öreg pógár végezte a nap bizonyos részében, otthagyva más munkát, mert nem volt elegendő munkáskéz, a nők pedig a szőlőben vagy másutt dolgoztak. „Volt 3 tehén, 2 ló, 3—6 disznó és azt ki kellett hajtani. Gyerek már nem volt otthon és mindhö pásztort nem fogadhattam. Nekem kellett őrizni." „Bennünket öreganyám nevelt, mert anyám 3 éves koromban meghalt. Volt egy mustohám, meg egy 17 éves lány testvérem, amikor meghalt öreganyám. Ez fiatalabb volt nálam. A családban mindenki úgy dolgozott, ahogy a munka sikerült. Nem volt kijelölt munkaköre senkinek sem. Pedig apám még szógálót is fogadott. Az is azt csinálta, amit mondott neki minden nap." Egy adott időszakban azonban mégis kialakultak bizonyos munkakörök, s igazodtak — ha megfelelő számban voltak — a másutt is meghatározó korhoz, 39 Vö.: JUHASZ Antal, 1971. 235—236.; Uő.: 1976. 371—373.; FÉL Edit—HOFER Tamás, 1969. 113—122.; SZABÓ László, 1973. 231—234.; CSEH István, 1975—76. 57—63. 40 Saját gyűjtés. 222