Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Szabó László: Család-, üzem- és munkaszervezet Kecelen a XIX. század végén és a XX. század elején

meket.28 Egy-egy összefüggés kiemelése, túlhangsúlyozása azonban leegyszerűsítés is, s éppen a néprajz egész kultúrát szem előtt tartó gazdag szempontjait fedi el, s egyszerűsíti le települési, közgazdasági vagy társadalmi problémára. Holott egy-egy táj, közösség jellegzetes üzemszervezeti formái számtalan tényezőtől függenek, s az üzemforma vagy gazdaságtípus éppúgy jellemzi a tájat, közösséget, mint bármely más a néprajz által kutatott kulturális jelenség. Jóllehet még az ország különböző részeiről kevés anyag áll rendelkezésünkre, hogy szempontjaink megközelítsék a valóság teljességét, mégis megkíséreljük Kecel leglényegesebb üzemszervezeti típusainak körülírását, s elhelyezését a közvetlen környezetben és a tágabb Alföldben.

29 A keceli paraszti üzem, mint láttuk jellegzetesen a kis-családi közösséghez, annak többgenerációs együtt vagy különélő formájához van kötve. Munkaszervezetét a család együtt élő és együtt gazdálkodó tagjainak munkaerejére építi, de igénybe vesz különböző mértékben — ha a család munkaereje erre valamilyen szempontból elégtelen — idegen munkaerőt is bérmunka, ledolgozás vagy kölcsönmunka és segítség formájában. Valahány gazdaság van, mind a családi munkaerőre és tulajdonjogra alapozódik, nem találkozunk társulásokkal, szövetkezeti formával még kísérletképpen sem. Napjainkban, amikor a szakcsoport a meghatározó a község gazdálkodásának életében, a családi birtok, családi üzem ugyanígy meghatározó. Egy-egy együttélő család birtokában van az üzem, illetve egy-egy együttélő család műveli a tulajdont és a birtokot, s a szakcsoport munkáiba is családonként kapcsolódnak be. A keceli kiscsaládi tanyaüzem a múlt században elsősorban az állattartásra épült,

30 s a földművelés a gyenge földek és a rossz termésátlag miatt csak bizonyos nagyság fölött (homokon kb. 30 kh) lehetett jelentősebb. A tanyához tartozó földek tarkítva voltak laposabb, vízállásos, nádas résszel, gyenge füvű legelőkkel. A szántók főként rozsot, kétszerest vagy gyenge termésátlagú búzát adtak, s ez elsősorban a család élelmezését, az állatok kiteleltetését szolgálta. A Lakatos réten, a Nyirjesben pl. annyira gyengén termett a föld, hogy az emlékezet szerint 10—15 méterre feküdtek a tarlón aratás után egymástól a rozskévék. Ugyanitt a kukorica holdja 14—15 zsák csöveset termett. Ez még a baromfi tartásához is kevés volt. Nagyobb gazdaságok tudtak csupán elegendőt termelni az állattartás számára, illetve a jobb határrészeken fekvő földek gazdái (Csábor, Polgárdi). A homoki tanyák csak területvásárlással bővíthették termelésüket.

31 Jóllehet a jövedelem az eladott állatból, annak hasznából (tej, tejtermékek, tojás) származott, s a földművelés termékeit felélte a család és átáramlott az állattartásba, a kettő között főként a homoki részeken, sajátos kapcsolat alakult 28 Csak néhány kísérletet említek, s ezek különböző szempontjait: FÉL Edit—HOFER Tamás, 1959.; SZILÁGYI Miklós, 1975.; SZILÁGYI Miklós, 1977.; NÓVÁK László, 1977; SZABÖ László, 1968.; HECKENAST József, 1989.; BÁRTH János, 1975.; SÁRKÁNY Mihály, 1978. 29 Itt csupán néhány tényezőre egyszerűsítem le az üzemszervezeti vizsgálatot: A. családforma és üzem; B. üzemhely jellege és összetettsége; С az üzem egyes ágazatainak egymáshoz kapcsolódása; uralkodó- és jövedelemhozó üzemág és a többi üzemág kapcsolata; a vagyongyarapító üzemág. — A Tiszazug parasztüzemeinek vizsgálatát több előadásban foglaltam össze, s ennél lényegesen több szempontra tértem ki. Jelen esetben, minthogy ez nincs publikálva, célszerűtlennek látom apró részletekbe menni, csak a fő jelleget, mások által is figyelt vonásokat emelem ki. 30 Eltérő típusú tanyákhoz lásd: MÁRKUS István, 1943.; NÓVÁK László, 1978.; SZABÓ István—SZABÓ László, 1978.; BÁRTH János, 1975.; ERDEI Ferenc é. n. Szabadszállás hasonlóan kertes jellegű. Vö. NÓVÁK László, 1991. 31 Több adatfelvétel alapján. 216