Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Szabó László: Család-, üzem- és munkaszervezet Kecelen a XIX. század végén és a XX. század elején

ki. Az állatok trágyája a földjavítás szempontjából rendkívül fontos volt. A jól trágyázott homok többet adott, s a fekete földi részeken is csak a nagyobb állatállománnyal rendelkezők tudtak jól és sokat piacra termelni. A kisebb gazdaságoknak (homokon 20 kh-ig, a jobb földeken 7—10 kh-ig) kitörésre nem is nyílott lehetőségük.

32 Az ennél nagyobb gazdaságok tudták csak földjeik termőerejét és az állatok számát fokozni, ha életvitelüket, igényeiket hosszú időre visszaszorították. Amíg a kiskunsági XIX. századi jász kirajzások, a jászsági települések üzemszervezetét hasonló szoros földművelés—állattartás kapcsolat jellemzi a tanyás üzemhez kötve, addig lényeges különbség a kettő között az, hogy a jászsági típusú üzem piacra termelés érdekében, a keceli pedig kényszerből forrasztotta egységbe a két ágazatot.

33 E kényszerűség a gyenge talajerőből adódott, s vegetálásra késztette az üzemeket. Kilépésre lehetőség az állandó nagybirtok parcellázások révén nyílt. A múlt század nyolcvanas éveitől Kecelen mindig lehetett földet venni, ha gyenge minőségű homokot is. A területnövelés azonban nem változtatott a gazdaságok üzemszervezetén, belső arányain. A kisés nagygazdaság egyszerűen többszöröse volt egymásnak. S a jobb földeken fekvő részeken kisebb földön alakult ki ugyanaz a szerkezet, mint a homokon. Orcsik Mihálynak 55 kis holdja volt a Lakatos réten. Rendkívül rossz, legelővel, kaszálóval tarkított homok. A kaszáló kb. 10 holdat tett ki, a legelő kb. öt holdat. Takarmányt nem termesztettek, a szántónak használt mintegy 40 holdból 600 négyszögöl krumplit, 3 hold kukoricát vetettek, szőlőjük csak a ház körül volt néhány tőke. Ezen a rossz földön holdanként 1—1 V2 q rozs termett, búzával csak kísérleteztek. Általában 20—25 q rozs termett, de nem volt ritkaság a 18—20 q termés sem. A három hold kukorica mintegy 30—35 zsák csöves kukoricát hozott. A gazdaság fő értéke a 4—6 tehén volt, s ennek szaporulata. Lovat nem mindig tartottak. 1 anyadisznó volt mindig, két hizót hagytak, a többi malacot hónapos korában eladták. 15—20 tyúk, és vagy 8—10 liba, ritkán kacsa adta az állatállományt. A gazdaság megtermelt értékeit felélte a háromgyermekes család, a megtermelt rozsból nagyon ritkán adtak el valamit, mert rosszabb években vetőmagnak kellett félretenni a kenyérnek valón kívülit. Mikor ez a gazdaság az örökösök kezén 1933-ban feloszlott, az utódok ugyanezen a területen hasonló gazdálkodást folytattak. A kb. 15 hold földön megtartották a krumpli vetést, s ez később is 6—700 négyszögöl. Mintegy 4 hold kaszáló és legelő az állatok nyári, s részben téli takarmányát szolgálja. A többi részen rozs vetés van, valamivel jobb terméseredményekkel, s 1—1 V2 hold kukorica közepes években 15—20 zsák csöves kukoricával. Az állatállomány is ennek megfelelően csökkent: 2—3 tehén, 1 anyadisznó, 2 süldő, s 15—20 aprójószág. Liba, kacsa már nem tartható el. A jövedelem ugyanúgy az állatból és hasznából származik, ugyanakkor a kenyérnek való nem volt elegendő a családnak, venni kellett. A fekete földön az Alsótanyán a Koshegyi dűlőben Palásti Pál 15 kisholdas tanyai gazdasága hasonló szerkezetű volt, mint az 55 holdas homoki Orcsik gazdaság. A föld azonban jobb minőségű lévén nemcsak búzát vetett a rozs mellett, hanem árpát is, s ez növelte a takarmányozási lehetőségeket. A 15 holdból mintegy 5000 négyszögölet vetett be rozzsal, 1500-at búzával, 1500-at árpával. Közel 2000 négyszögöl kukorica volt, s ugyanennyi a rét és legelő rész. 600 négyszögöl krumpli a családnak, jószágnak termett. 3 tehenet fejt, egy pár lovat is tartott, 1 kocát, 15—20 tyúkot, s liba vagy kacsa is 20—25 volt. A termésátlagok 32 Több adatfelvétel alapján. 33 SZABÓ László, 1973.; SZABÓ László, 1977—78. és saját gyűjtés a jász kirajzásokon. 217