Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Szabó László: Család-, üzem- és munkaszervezet Kecelen a XIX. század végén és a XX. század elején

minusokkal a kettőt, ami nem egészen általános jelenség. A ikeresztkomasag, a bérmakomaság azonban eléggé kis területen jelent eleven kapcsolatot. A keresztgyermékek életének jelesebb fordulóinál (születés, iskolába menés, iskolahagyás, házasság, halál) válik konkrét kapcsolattá. A komák az élet egyéb területén (munkában, hétköznapokon) csak akkor jelentkeznek, ha egyben területileg is közel Iáknak : szomszédok, egydűlőbeliék. A keceli rokonsági terminusok vizsgálatából kiderül, hogy a vérségi kapcsolatok legszilárdabb egysége a többgenerációs nagy létszámú kiscsalád, amely a múlt században együtt élt, de századunkban már egyre inkább szétbomlott, legidősebb tagjai külön költöztök, s a korábban együttélő öregszülők—gyermekek—unokák, illetve a testvérek között lazább kapcsolat alakult ki. Az egyes családok nem tagozódtak határozottabb formájú, szilárdabb szerkezetű vérségi intézményeikbe, a had és a szer mint fogalom is ismeretlen, a nemzetség és família pedig csak laza összetartozást jelölt. A családszervezetben bekövetkezett változásoknak hű lenyomata a rokonsági terminológiai rendszer, mely kövületként esetleg egy-egy elemet őriz a fel nem deríthető nagycsaládi korszakból. A rokonsági terminológiák sokfélesége egyben jelzi azt a délalföldi etnikai környezetet, amelyből Kecel lakosságának egy része is származott. Ahhoz, hogy megmagyarázzuk a keceli családszervezet ilyen képének elrendező okait, nem elegendő a család és rokonsági rendszer formai vizsgálata. Szükséges megismerkednünk a családdal és rokonsággal, mint az egész közösségbe illeszkedő eleven organizmussal, mint önálló üzem- és munkaszervezeti egységgel is. A kialakult forma sajátosságait, a rendszer lényegét majd működésük magyarázza meg. III. A magyar néprajz a paraszti gazdaság, parasztgazdaság terminussal jelöli a gazdálkodás többnyire egy családhoz köthető legkisebb teljes üzemegységét. Ujabb irodalmunkban azonban az üzem, üzemegység, paraszti üzem terminusok is felbukkannak. Erdei Ferenc már századunk harmincas-negyvenes éveiben az üzem szót használta, s megkísérelte csoportosítani a paraszti üzemformákat, kijelölve bizonyos jellegzetes táji típusokat.

26 Az üzem és gazdaság terminusok úgy is különböznek egymástól, hogy az utóbbiban a hagyományos néprajzi felfogás, míg az előbbiben a közgazdasági szempont is szerepet játszik. Erdei Ferenc bizonyos közgazdasági, s részben szociális és birtoklás jogi tényezők figyelembevételével állapított meg típusokat, miközben figyelembe vette a néprajz által már kialakított, település jelleget is figyelembe vevő szempontokat (tanyás, ólaskertes stb. település és gazdaság). Az Erdei Ferenc kialakította típusok jól reprezentálják a felfelé törő, kapitalisztikus törekvéseket megvalósító korszak paraszti gazdaságait, érvényre juttatják a kor tendenciáit, s általában a jövőbe mutatnak. Ugyanakkor a hagyományos paraszti gazdaság tipizálása, s éppen néprajzi szempontok figyelembevétele szempontjából kiegészítésre, módosításra szorulnak.

27 A néprajzban az utóbbi évtizedben történték kísérletek, hogy komplexebb módszerrel, egy-egy néprajzi szempontból lényeges összefüggés szempontjából tipizálják a paraszti gazaságokat vagy ha úgy tetszik parasztüze26 ERDEI Ferenc, é. n. A Duna—Tisza közének vizsgálata során az általa elkülönített öt övezetben nyílt legtöbb alkalma, hogy a különböző parasztüzemeket leírja. 27 ERDEI Ferenc, é. n./a hasonlóan jár el a társadalmi típusok kialakításakor is. 215