Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Novák Lászó: A jószágállomány fajtaösszetételének változásai a XVIII–XIX. században és a XX. század első felében
tésért Szerbiába, Szlavóniába, Oláhországba, Szerémségbe, Bánátba, de a közelebbi Sárrét vidékére is. A felhizlalt sertést vágó jószágként tovább értékesítették Pesten, de Bécsben, s más városokban is. 25 A XIX. század első felében a szalontai magyar sertés fajta túlsúlya jellemzi az Alföldet. Ennek a nagy testű, vörösses, részben szálas és göndör szőrű, hoszszú lábú, lelógó fülű ősi sertésfaj életkörülményeinek kiválóan megfelelt az árvízjárta alföldi térség. Ilyen sertésekről történik említés 1791. november 18-án Szabadszállás mezőváros kurrens jegyzőkönyvében. Szeged város által körözöttek között szerepelt „3. szőke kotza sertések", „2. Vad szőrű Kotzák", „1. Két esztendős vörös Kotza". Néhány évvel később, 1799. december 11-én keltezett körlevél szerint „Szegeden lévő bitang jószág" között volt „egy vörös Kotza sertés" és „két fekete ártány egy egy esztendősök". 26 Egyes uradalmak hatalmas sertéskondákat tartottak. Érdekességként említjük meg, hogy Gyoma mezőváros tanácsa visszaéléseket tapasztalt: „Értésünkre esvén, hogy a Ványaiak a' Pó Halmi... földre sertvés nyájakat is árendáfogadtak... az oda fogadott sert vés nyájak közzül melly a' Tisza Ur fiáké volt a' vizek között (: hova kotsival menni nem lehetett : ) általok szemléltetvén ... Ezen határok vizsgálása után egy hét múlva jelentett szabadosok határt kerülni ismét ki menni párantsoltattak és hogy az idegen nyájakat... behajtatának mentek. A' mintegy Szalontai Lakos... 500 számból álló sertéseit találván, Kató István nevű szabados azokat bé hajtatta..." — jegyezték fel 1803. február 15-én. 27 A Kőrös folyó vize által járt rétségen szalontai sertések legeltek. Ezzel a réti disznó fajtával hozható kapcsolatba a már említett szegedi sertések, valamint az a „vad szőrű kan malacz" is, amelyet 1823-ban hajtottak Nagkőrös nyársapáti pusztájára a ceglédi legelőről. 28 A szalontai sertés és a szerb sumadia fajta keresztezéséből alakult ki a mangalica fajta. Ennek több fajtája ismeretes, mint a szőke, fekete, feketehasú és vadas színű mangalica (10—12. kép). 29 Az 1888. évi körösi kiállításon mangalicát is bemutattak és árusítottak, azonban túlnyomó részt alkotott a „kondor", „szőke kondor" fajta, amely tulajdonképpen a mangalicával állt rokonságban. Brill Sándor és Zsigmond Kengyel-Sárhalom pusztán koca állományát 1869ben hozta létre a kisjenői és okányi keresztezésből, s „vérfrissítésül Biharból, a hírneves nyájakból vásároltanak kanok minden 2-ik évben" — jegyezték meg a kiállítási katalógusban. Gróf Wenckheim Frigyes Békésen lévő kondája (500 koca és 60 kan) a székudvari tenyésznyájból lett megvásárolva 1875-ben. Ez a szőke kondor sertésfaj állomány Szerbiából származott, a „Herczeg Milos-féle mangolicza sertésből ered" — a kiállítási katalógus tudósítása szerint. Wertheim Alfréd nagyváradi kiállító tenyésznyájat a margittai járásban fekvő Dodi pusztán, tartotta. A körösi kiállításon „nagyfülű" és „angol irányú" tenyészeteket is bemutattak. A nagyfülű fajtajelölés a szalontai sertésre vonatkozhat. E tenyésznyájat Gyurinka Antal, nagykőrösi római katolikus plébános tartotta fenn a körösi legelőn, a Nyomáson, létesített tanyáján. Ennek, ti. a szalontai és angol fajtának a keresztezett példányát is megtekinthették az érdeklődők, két körösi gazda jóvoltából. Az angol fajta között a „Poland-China" és a Berg25 NÓVÁK László, 1986. 218—219. 26 BKML SzSzV Prot. Cunemtale Nro 11. 1791—1795. 161. peg; Nro 12. 1796—1800. 314. peg. 27 NÓVÁK László, 1977. 560—561. 28 PML Cv Tan. jkv. 1821—1824. 396. sz. 327. peg. 29 Mezőgazdasági Lexikon 2. Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 1958. 88. 20
