Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Szabó László: Család-, üzem- és munkaszervezet Kecelen a XIX. század végén és a XX. század elején

közös családi vagyont gyarapít. Az egyes üzemek között — ha ezt az öreg gazda jónak látja — munkaerő-átcsoportosítás van.

8 A faluban lakó öreg gazda irányító szerepe, fiai, vejei feletti gazdasági hatalma Kecelen is megvan. „A gyerekek használták a földet, amit akartak, azt vetettek — elvileg! Mert azért az öreg pógár parancsolt. Annak volt gyakorlata, az tudta, hogy melyik földön mi terem meg, és ha az benn is lakott a faluban, nem kapcsolódott ki a gazdaságból. A görbebottal fogta magát, s ha nem is minden nap, de hetenkint egyszer vagy kétszer kiment és körülnézett. A tanyátul kezdve mindent. A kukoricát megnézte: Gyerekek! kijövök a jövő héten, az nekem be legyen kapálva! Kiadta parancsba: Gyerekek! hogy néz ki ennek a tehénnek a fara? Ezt tessék nekem rendbehozni, megpucolni! Szóval irányította a gyerekeket. És apáról fiára szállt ez a hagyomány." Az egyes testvérek között azonban nem volt szoros kapcsolat. Az általuk vezetett üzemegységek munkaszervezete elkülönült, közöttük munkaerő-átcsoportosítás nem igen volt, s nem viselkedtek egy nagyobb üzem részeiként. Az öreg pógár irányítása alatt álló tanyák annyira elkülönültek munkaszervezetilég, hogy az emlékezet nem tesz különbséget a testvérek és idegenek együttdolgozása között. Úgy vélik, hogy nagyobb munkák alkalmával ugyanúgy segítségbe dolgoztak a testvérek, mint az idegenek, s a segítséget, esetleg kölcsönt vissza kellett adni. „Gyűjtésnél, kaszálásnál, permetezésnél olyan kőesőnök vótak egymással. Kaszálásnál lekaszáltak két-három hold füvet... A kaszálás úgy jó, hogy egy nap egyszerre szárad, egyszerre gyűjtik. Ha van vagy 10 kocsi széna, annak gyűjtő kell legalább 8—10 család. Olyankor összejöttek. A közeliek. Csakis a közeliek jöttek össze. Azelőtt tanyán lakott erre a nép nagy része. Egy szomszéd is elment, meg a másik szomszéd is... Rokonok is..."; „Hordáskor akinek messzebb volt a földje az mán összehívta a közelieket. Volt abban minden. Volt rokon is, barát is..."; „Aratásba is voltak összesegítések. Ugye a rokonok, testvérek általában összesegítettek, főképp a hordásba... aztán a gép húzatásba... A szomszédos tanyák összefogtak lovakkal, aztán 4—6 lovat befogtak ...". Az egy néven levő birtok egyes üzemegységeinek munkaszervezeti széthullása mellett Kecelen hiányzik a jövedelem egy helyre való begyűjtése, s a közös birtok gyarapítása is. Az öreg pógár nem tette rá a kezét az egész jövedelemre, hanem csak kommenciót kapott, ami nem a birtok gyarapítására szolgált, hanem az ő személyes érdekeit, létét biztosította. A birtok leendő örökösei, az ezen felüli jövedelmet sajátjuknak tekintették, s rajta földet, jószágot vásároltak. A birtokgyarapítás tehát nem közösen, hanem külön gazdaságonként történt. Ez eltérő érdekeket szült, amely eleve megszüntette a családi közösséget. Nem véletlen, hogy a keceliek az öregek kommencióját a mai nyugdíjhoz hasonlítják, s magát a városban lakást öregkorban nyugdíjas állapotnak tekintik. Amikor az apa meghalt, az anyát már csak özvegyi jogon illette meg a fél kommenció. „Ha az apa meghalt, akkor a gyerekek megkapták a birtokot név szerint is. Ha nem volt anyai rész, akkor azt mondták: „Mama, most már csak fél kommenciót adunk!" Sem az egész, sem a fél kommenció nem volt elegendő újabb birtokrészek vásárlására, csupán a tisztességes élet folytatására. A birtok néven való tartása csupán biztosíték volt: így kényszerítették gyermekeiket a holtig tartó fizetésre. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a keceli család — ha mutat is olyan vonásokat, amely rokonit ja a nagycsaláddal — egyértelműen kiscsalád, s a legré8 SZABÓ László, 1973.; SZABÓ László, 1977—78. 205