Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Novák Lászó: A jószágállomány fajtaösszetételének változásai a XVIII–XIX. században és a XX. század első felében

nagyobb Városok példája szerint" nem vásárolták"meg a fajlovakat, hanem csak egy meghatározott időre bérbe vették.

15 A lótenyésztés terén fontos változás állott be 1868-ban, amikor a nagykőrösi huszárkaszárnyában megszervezték a katonaság fennhatósága alatt az állami méntelep egyik osztályát, s innen látták el fedezőménnel Pest, Hont, Heves és Csongrád megyéket.

16 Kifejezetten lótenyésztéssel, nemesítéssel csupán kevesen foglalkoztak, ez elsősorban az úri gazdálkodók érdekkörébe tartozott. A keleti eredetű, kistestű, szívós magyar lovat az arab, nápolyi, normann, majd a XIX. századtól az angol telivér fajtákkal keresztezték. Az Alföldön a híres mezőhegy esi méntelepen foglalkoztak kitenyésztéssel. Innen származik a nóniusz, furioso és gidrán fajta. Az 1888. évi körösi kiállításon a jelesebb gazdák nóniusz, angol telivér, s a nagyobb méntelepekről származó fajtákat (Ara, Amur at Bajractar stb.) mutatták be, s kínálták vételre.

17 A lóállomány alakulását az említett összeírások alapján mutatjuk be:

18 ebből Helység 1895 1911 1935 Melegvérű Hidegvérű db db db % % Cegléd 4416 4504 4224 85 15 Békéscsaba 6834 5841 4836 95 5 Debrecen 9375 12454 9281 96 4 Haj dúböszörmény 4646 4454 4085 97 3 Hódmezővásárhely 17246 17714 14876 95 5 Jászberény 2786 2403 3017 88 12 Karcag 4555 4684 4578 95 5 Kecskemét 7499 9407 9977 97 3 Kiskunhalas 2953 3611 4383 98 2 Nagykőrös 3097 3729 3896 92 8 Szeged 11073 12151 11976 89 11 A magyar lóállomány többsége melegvérű, a már említett fajtákból állott (5—6. kép). Az 1935. évi összeírás szerint alig haladta meg a hidegvérű lófajta a 10%-ot (Cegléd 15%, Jászberény 12%, Szeged 11%, Nagykőrös 8%, Hódmezővásárhely 3%). A belga, német, francia eredetű hidegvérű, s az Alföldön is ismert muraközi lovat, a sodrott, félsodrott fajtákat elsősorban fuvarozásra használták, a paraszti gazdaságokban ritkán fordult elő. A juhtenyésztés is a mezőgazdaság egyik legfontosabb ágazata. Az alföldi települések legelőin falkaszámra tartották a XIX. század közepéig. A juhtartás alkonya a legelőfelosztással köszöntött be. Galgóczy körösi híradása ezt is megerősíti. Itt korábban 25—30 000 juhot tartottak a legelőn, de a felosztás után, az 1895-ös összeírás szerint már csupán 1443 darabot regisztráltak a városban.

19 A juhtenyésztés leáldozásához a nemzetközi piaci lehetőségek is hozzájárultak. Az olcsó és jó minőségű ausztrál gyapjú a magyar tenyésztést is háttérbe szorította. A juhállomány drasztikus csökkenését tehát, a fajtaváltás is elősegítette. A magyar racka, és a jobb gyapjúminőségű cigája fajta felelt meg leginkább a 15 NÓVÁK László, 1986. 214. 16 GALGÖCZY Károly, 1896. 522—523. 17 Az idézett katalógus. 18 Mezőgazdasági Statisztikai Gyűjtemény 1870—1970. Állattenyésztés. III. Községsoros adatok. 3. Lóállomány. KSH Budapest, 1972. 19 GALGÓCZY Károly, 1896. 515. 17