Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Novák Lászó: A jószágállomány fajtaösszetételének változásai a XVIII–XIX. században és a XX. század első felében

hagyományos viszonyoknak (7. kép). Bőrükből varrták az értékes subákat, ködmönöket, melleseket, kozsukokat, s tej- és húshozamuk is megfelelő volt a hazai körülményekhez képest. A manufakturális, majd a gyáripari termelés tette nélkülözhetetlenné a minőségi fajták tenyésztését. Elterjedt a merinó, majd a különböző angol fajta juh. Mária Terézia királynő 1770-ben kapott ajándékba elektorai negretti merinó juhfalkat Spanyolországból, s ezt követően Magyarországon is rohamosan terjedni kezdett a kedvező adottságú, finom posztógyapjas merinó birka, a birge vagy bürge.

20 Az uradalmak jártak élen a tenyésztésben. Példaként említjük meg, hogy a ceglédi vallásalapítványi uradalomban az 1780-as években jelent meg a merinó juhfajta.

21 Nagykőrösön, a fésűgyapjas birka tartása ismeretes az 1800-as évekből. A tehetős cívis, valamint a kisnemesi gazdaságok foglalkoztak a tenyésztésével, természetesen, a magyar juh mellett. Gál István szenátor gazdasági naplójában jegyezte fel, hogy „1800

dik Ezstendőbe fogtam a Bürge tartáshoz a midőn 100 ellős Juhot vettem 1000 forinton ezen 100 Juhnak a báránnyából a Juhász 10 báránnyát ki adván a dögtől meg maradt 50 bárányom." A bürge név utal az új fajta meglétére, azonban ez esetben a juh név szinonimájaként jelentkezik. Az említett birkák mellé Czirják Istvánt fogadta fel ,,fejős Juhásznak", 1808. február 7-én, akinek járandósága volt 10 forint, 10 bárány, 10 véka búza egy pár csizma és „40 Juh teleltetés."

22 A XIX. század második felében történt meg a fajtaváltás, amit a mezőgazdasági összeírások adatai bizonyítanak (2. táblázat, 7. kép).

23 Az 1911. évi statisztika már a merinó birka túlsúlyát igazolja (Hajdúböszörményben 98,4%, Kiskunhalason 98,5%, Kecskeméten 96,3%, Cegléden 77,6%, Szegeden 77,2%). Néhány helyen viszont továbbra is a magyar fajta túlsúlya ismeretes, Hódmezővásárhely 30,6%-al, Békéscsaba 8,6%-al, Jászberény 2,4%-al részesedett. Természetesen, a merinó arányának megfelelően alakult a racka fajta, melynek tenyésztésében Békéscsaba (91,2%) Hódmezővásárhely (55,6%), Jászberény (71,2%), Cegléd (17,6%) jeleskedett. A racka tenyésztése teljesen visszaesett 1935-re. Az ez évi összeírási adatok a juhtenyésztés válságos állapotát igazolják, ami részben az ausztrál gyapjú konkurenciájával, még inkább a gazdasági világválsággal hozható összefüggésbe. Erre jó példa Nagykőrös, ahol mindössze 223 darab birkát írtak össze, de Békéscsabán is csupán 571 darabot tüntettek fel. A kísérletezésre, kiút keresésre utal az, hogy megnövekedett az angol húsjuh iránti érdeklődés, mit a számsorok bizonyítanak. 1888. évi kiállításon az uradalmak az Oxfordshiredown, Hampshiredown hús, valamint a Scrospshire, Cotswold, Hapshire-fésűs keresztezésű juhokkal rukkoltak elő Nagykőrösön.

24 Az angol fajták hellyel-közzel jelentek meg Magyarországon; 1911-ben Jászberényben (26,5%), Debrecenben (24,1%), és Hódmezővásárhelyen (13,8%) írtak össze tekintélyesebb angol fajta juhállományt. Mint említettük, 1935-re már az alföldi helységekben többséget alkotott az angol juh. A paraszti gazdaságokban a sertés elsősorban az önellátást szolgálta, ám, értékes árucikknek is számított. A körösi, kecskeméti, ceglédi gazdák, kupecek a XVIII, században, de a XIX. század első felében is rendszeresen eljártak ser20 SZABÓ Kálmán, 1986. 105—106. 21 NÓVÁK László, 1986. 217. 22 Inventarium Rerum Oeconomicalium Successa temporum per Stephanum Gál gestarum ab anno 1798 Matrimonium mitiante. NAJMTDA 74. 73. 1. 28. peg. 23 Mezőgazdasági Statisztikai Gyűjtemény 1870—1970. Állattenyésztés III. Községsoros Adatok. 4. Juhállomány. KSH Budapest, 1972. 24 Az idézett katalógus. 18