Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

N. Bereznai Ilona–Novák László: Nagykőrös népélete a századforduló idején

város. A templom környéke a piaccal úgy-ahogy rendezve volt, de a többi része a városnak télen feneketlen sártenger, nyáron meg fullasztó porfelhőbe volt burkolva. Utcái elképzelhetetlen girbe-görbe kanyargós, rendezetlen sikátor szerűek. Ennek is megvan a magyarázata: az alföldi nagy városok úgy keletkeztek, hogy a lakosság a török veszedelem elől a mocsaras vidékeken csoportosult városokba, hogy könnyebben védekezhessék a sarcolások ellen. Ahogy aztán a gulya hazatértében kerülgette a pocsolyákat és vízereket, ezeken a szárazabb helyeken építgették a lakosok házaikat. így keletkeztek aztán a görbe utcák. Az őskonzervatív magyar meg azt mondta: »Ha apáinknak jó volt így is, minek változtassunk rajta-«. Ma már természetesen óriási a haladás a múlt század nyolcvanas éveihez képest, de azért ma is vannak nyomai az én gyermekkorombéli állapotoknak." Id. Bakos Géza a település eredet érdekes mondáját írja le. A török elleni védekezés motívum megtalálható a környéken másutt is (Cegléd, Irsa stb.). Tulajdonképpen, a halmazos mezővárosi településszerkezet népi racionális magyarázata ez, melynek van igazságtartalma. A XIII. században hatalmas méretű depopuláció, település pusztulási folyamat ment végbe az Alföldön is. A jobb helyzeti energiájú, kedvezőbb fekvésű falvak maradtak életben, amelyek fontos védelmi központnak is számítottak. Ezért erősítették meg fallal a templomot, amely köré építették a házakat. Ezek nagyobb utcák között, össze-vissza, halmazosan helyezkedtek el. A mezőváros belső, lakóházakból álló központi területét árokkal, sövénnyel vették körbe, csupán a Ceglédre, Szolnokra, Kecskemétre és Budára vezető útvonalakon lévő hidakon és kapukon lehetett kijutni a városból. A város árkán kívül terült el a kertség, ahol az akiokban, akolk ertekben építették fel az ólakat, istállókat, színeket, ott tartották a jószágot, s a takarmányt. Nagykőrös ma is őrzi ezt az ősi, kétbeltelkes, akolkertes településszerkezetet. A város központja a település és környékének legfontosabb pontja. Itt tartották a piacot, és a hetivásárt, a kirakodó vásárt, tehát a gazdasági élet fontos színhelye volt a városközpont. A piactér mellett épültek fel a templomok, a városháza, a járásbíróság, szállodák, üzletházak. A közigazgatás, vallási élet, intézményei mellett a kereskedelmi funkció határozta meg Nagykőrös város települési központját.

19 Nagykőrös mezővárosi jellegzetes településszerkezetének megfelelően, a piac a központban helyezkedett el, azon a téren amelyet északon a városháza, keleten a református templom, nyugaton a „kis városháza", s a római katolikus templom határolt el. Ide futottak össze a nagy útvonalak, Cegléd, Szolnok, Kecskemét és Buda felől. Ez utóbbi a központ közelében térré szélesedett, s itt is tartottak piacokat, kirakodó vásárokat. Az ide hordott terményeket a jeles körösi kereskedő, Benedek és fia, a Nau cég vásárolta fel, s értékesítette. Id. Bakos Géza gyermekkori élményeit ecsetelve kitűnő rajzot a piacozásról is, hangulatát jól érzékelteti. A Bakos-féle ház a piactér szomszédságában állt, s akaratlanul is tanúja lett a piaci készülődésnek, nyári körösi tartózkodásai során. „Tudni kell, hogy Nagykőrös az ország legnagyobb saláta termelő város az országban és a legnagyobb uborkatermelő hely is... [a körösi ember] ... óriási területeket ültet be salátával és mikor ezt leszedte, rögtön beülteti uborkával, úgy, hogy két termést vesz le évente egy területről. Javaérés idején napi 200—250 vagon saláta és ugyanannyi uborka került elszállításra. A vonatjárás úgy volt szabályozva, hogy reggel 8 órára már az utolsó szerelvény is elinduljon, hogy még aznap elérjen rendeltetési helyére. A saláta leg19 Lásd NOVAK László, 1978, 1989. 174