Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Farkas Péter: Néprajzi vonatkozások a múlt századi nagykőrösi sajtóban

jezte ki az újságokban is gyakran leírt szólásmondás, mely szerint „Kőrösre észért, Kecskemétre (vagy ha úgy tetszik Ceglédre) pénzért járunk".

73 Ami a nagykőrösi társadalom hagyományait illeti, ezekről viszonylagos bőséggel szólunk a szokásokat tárgyaló fejezetben. Itt csak annyit említünk meg, hogy a történelmi közelmúltból valószínűleg élt még az emberekben a betyárvilág emléke, amint az Virág József egykori lovasrendőr elparentálásából kikövetkeztethető.

74 A távolabbi múltból (nem számítva politikai írásokban állandóan emlegetett 1848-at) a török világ emlékének meglétére találtunk utalást RÉSÖ ENSEL Sándor írásában a következőképpen: „Irházi urammal jöttem össze, nővérem »felesével-«, ki egyről-másról elbeszélgetvén az esti időt, megigérte, hogy fuvarost szerez, előbb azonban elmondta, hogy ő nem közönséges ember, az б ősei részt vettek a török elleni harcban, s az elesett muzulmánok gégéit kivágták s abból ittak áldomást.. ,"

75 Maguk a nagykőrösi újságok igen nagy gondot fordítottak arra, hogy olvasóik helyismeretét, történelmi tájékozottságát gyarapítsák. Különösen a gimnáziumi tanárok jeleskedtek a helytörténeti cikkek írásában. Ezek azonban mind tudós munkák. Bennük a nép emlékezetéről nem esik szó. Végezetül még két dolgot kell megemlítenünk a nagykőrösi társadalmi élettel kapcsolatban. Az egyik az, hogy a hétköznapi érintkezés nyelve — minden jel szerint — aligha volt kifinomult. Számos újságcikk szerzője kesereg azon, hogy mily sokan és mily gyakran káromkodnak.

76 A másik megemlítendő közösségi szokás a vasárnap délelőtti „publikáció". A publikáció nem volt más, mint a közérdekű tudnivalók közhírré tétele a városháza „álltányáról" (vélhetőleg a torony alatti erkélyről van szó). A lapok gyakran írtak a publikációról, s az azt hallgató piacozó sokadalomról, mégpedig helytelenítőleg. Valószínűleg abból a meggondolásból, hogy a publikáció a lapok hirdetési rovatait szegényítette.

77 TERMÉSZETISMERET, HITVILÁG A régi nagykőrösiek verbalizált természetismeretéről szinte semmi sem derül ki az egykori újságokból. A gyakorlatban bizonyára jól ismerték a természetet, hiszen jó gazdák voltak. Valamivel többet tudhatunk meg az újságok73 SINCERUS 1887. 2. 74 „Gyilkosság. F. hó 2-án késő éjjel (vásári alkalommal) egy szűk közön menvén hazafelé Virág József volt városi lovas rendőr, jelenleg 69 éves földmívelő, még eddig ismeretlen gonosztevők megtámadták s agyonverték s a nála levő mintegy 90 frtot is elvették, mi a gyilkosságot rablógyilkossággá minősíti. Az öreg Virág szomorú esete városszerte nagy részvétet keltett, mert a szerencsétlen öreg egyike volt a város legismertebb régi alakjainak, ki hajdanában mint lovasrendőr a futó betyároknak valóságos réme volt, ki ügyességével s bátorságával a legvakmerőbb futó betyárok terveit is keresztül húzta. Már több elfogatás is történt s a vizsgálat folyik. Az öreg Virágot nagy részvéttel temették el." Nagy-Kőrös 23. (1890) 10. sz. (márc. 9.) 4. 75 RÉSÖ ENSEL Sándor 1885. 2. 76 „Ma már divattá vált az istenkáromlás... Nyolc, tíz éves gyermekek, úgy összeveszés közben oly istenkáromlásokat visznek véghez, és oly gördülékenyen pereg ajkaikról, mintha csak ezeken tanultak volna beszélni. Közbe-közbe olyan dolgokat tudnak elmondani egymás anyjáról, apjáról, a mit azelőtt csak a 40 évet kiszolgált bakkancsos tudott." Divatos nyomorúság. Nagy-Kőrös 4. (1881) 17. sz. (ápr. 24.) 1—2. 77 Nagy-Kőrös 4. (1881) 7. sz. (febr. 13.) 1.; Nagy-Kőrös 10. (1887) 45. sz. (nov. 6.) 2.; Nagy-Kőrösi Hírlap 1. (1893) 22. sz. (szept. 24.) 5. 151