Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Farkas Péter: Néprajzi vonatkozások a múlt századi nagykőrösi sajtóban

óta önuralomra vergődtünk, pártokra szakadva kiabálunk egymásra és megtermett közöttünk a török átok. Tagadhatatlan, hogy ez állapot ilyetén való fejlődéséihez közben játszott a divat túlságos elterjedése is. — Ma már divatosan kell öltözködni, járni, köszönni, enni. ülni, mert aki e tekintetben nem majom, az szerencsétlen elmaradott ember. Mióta 13 egyletbe, 2 kaszinóba és 1 olvasókörbe összpontosult a lakosság, azóta nem csak a barátságos összejövetelek mentek ki a divatból, hanem még a családi élet édes összetartozása is meglazult. Ha a férj otthon valamiért felüti az orrát, van hová mennie, pedig ha alkalom van, könnyebben találunk okot is. Ha iparos elmegy a kaszinóba, ha földmívelő elmegy az egyletbe, honnan kompániába egymás barátságáért olyan helyekre is tévednek, ahová őket az ital által okozott felhevülés vezeti.. ."

69 Ugyancsak a Nagy-Kőrösben kesereg a társadalom erős tagolódása miatt 1894-ben a szerkesztő TÓTH József, Kék Dominó álnéven: „A gentry külön húzódik, a tanár, ügyvéd, orvos, hivatalnok stb. külön húzódik, mintha valamenynyi félne a másiktól... Más városokban is vannak társaséleti különlegességek, kasztok, de mégsem annyira mint nálunk, a hol bizony 5 család sincs egymással igazi bizalmas viszonyban .. ."

70 A mégiscsak valamilyen társadalmi életet teremtő egyletek megítélése sem volt olyan pozitív abban a korban, mint ahogy ma gondoljuk. A kortárs VASS Sámuel tanár többször is elverte rajtuk a port: „Olvasó egyletek vannak szép számmal, úgy, hogy a számról Ítélve pezsgő és eleven olvasási kedvre, tanulni vágyásra lehetne következtetni. De ebben is csalódnék az, a ki ilyet gondolna. Üresek azok az egyletek a könyvtől, csak szellemi szegénységgel vannak tele, meg néha emberi alakokkal.. ."

71 A nagykőrösi paraszttársadalom művelődési szervezeteinek, a többnyire városrészenként alakult egyleteknek, olvasóköröknek az emlegetésével eljutottunk ahhoz a kérdéshez, hogy ez a paraszttársadalom miként jelenik meg az egykori újságok lapjain. E kérdésben teljesen a vagyoni helyzet döntött. A gazdag paraszti birtokosok rendszeresen szerepeltek az újságcikkekben. A szegények leginkább csak a rendőrségi hírekben. Nagy ritkán azonban felbukkannak „népi alakok" egy-egy anekdotában is, amely szereplésben nincsen köszönet, hiszen ezeknek az írásoknak egyetlen célja volt: nevetségessé tenni az együgyű, tanulatlan embereket.

72 Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ennek az erősen megosztott, de egészében mégis polgárosodó nagykőrösi társadalomnak milyen volt az önismerete, s ebben, valamint életének szervezésében milyen történelmi hagyományokra támaszkodott. Válaszként elmondható, hogy az újságok minden sorából kicsendül a nagykőrösi lokálpatriotizmus. Még a helyi viszonyokat ostorozó írások soraiból is. Föltétlenül létezett valamiféle nagykőrösi „kivagyiság" is, különösen ha a Kecskeméttel és Cegléddel folytatott évszázados vetélkedésről esett szó. Ez pedig gyakori témája volt a hírlapoknak. Ezt az öntudatot fe69 Nagy-Kőrös 11. (1888) 47. sz. (nov. 18.) 2—3. 70 TÓTH József 1894. 2. 71 VASS Sámuel 1889. 1. 72 „Beállít a helybeli nyomdába egy öreg anyóka, s ily szerény kérést intéz Ottinger úrhoz: Téns úr! nagyon gyengék már a szemeim, tessék az imádságos könyvem betűit megnagyobbítani!" Nagy-Kőrös 1. (1878) 9. sz. (márc. 3.) 4.; Egy másik jellemző történet hőse a környékbeli falusi ember, aki egy nagykőrösi kétszintes házban nem tud felmenni az emeletre, mert nem talál létrát, s az eszébe sem jut, hogy lépcsőnek is kell lennie valahol. L. A ki nem tud emeletre menni. Nagy-Kőrösi Hírlap 1. (1893) 13. sz. (júli. 23.) 5. 150