Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Farkas Péter: Néprajzi vonatkozások a múlt századi nagykőrösi sajtóban

helyek voltak. Milyenségükről egyetlen hír ad tájékoztatást. Eszerint „Ujabb fúrott kút létesítését határozta el a városi tanács a »-régi padlós kút« helyén."

48 A jómódú városlakóknál a vízhordás a cselédek dolga volt, akik aztán a közkutaknál rendszerint nagy beszélgetésbe bonyolódtak, s egyáltalán nem siettek haza a vízzel.

49 VISELET A 19. század végi Nagykőrösön már a polgári öltözködés dívott. Minden néposztályban a városi módi járta. Az emiatt kesergő újságíró szerint: „Tessék csak megnézni kérem, magát a földműves osztályt. Elcserélte azt a szép magyar ruhát a divatos viseletért. Főkötő és párta helyett francia kalap daru és strucc tollakkal ékesítve, kurta szoknya helyett sleppes szűk ruha ezer és ezer fodorral, magyar cipő helyett cúgos lakktopán és a ki a forró nyári napokban még kettőző volt, az vasárnapon keztyűs kézben, selyem napernyőt visel és majd elrepül a csipkétől. Nézzük már most, mibe kerül mind ez. Egy lakktopán 5 frt, divatos harisnya 2 frt, szűk, fodros ruha 15 frt, keztyű 1 frt, kalap 5 frt, függő 5 frt, sálkendő 5 frt, összesen 56 frt."

50 Ugyanezt állítja egy szatirikus hangvételű cikk 1893-ban is: „A nép erőteljes és szép külsejű. A nők mindenkor kifogástalanul öltözködnek, bár a női népviselet festőinek nem mondható. Ennek mintegy karakterizáló része nyáron a keztyű és napernyő, melynek dacára a parasztnő'k arca napbarnított és a tenyerük kérges. Valóban itt a női népviselet egyike azon tüneteknek, melyek e város határozott haladási ösztönéről tanúskodnak. Pruszlik, kurta viganó, leeresztett pántlikás hajfonadék, már egészen feledésbe nient és ezen ódonszerű ruházkodást az európai műveltség színvonalán álló nemzetközi masamód ízlés váltotta fel."

51 Ezeknek az írásoknak az az értéke, hogy nem csupán koruk divatjáról szólnak, hanem némiképp érintik az egykor volt nagykőrösi viseletet is. Ugyanezen oknál fogva érdemes megemlíteni egy színidirektor önéletrajzi ihletésű írását, aki szerint régen (?) a nagykőrösi csendbiztos „egyenruhája" a cifraszűr volt.

52 Az egykorú női viselet legszokványosabb ruhadarabja a „velez" anyagból készült (vagyis flanel) szoknya. Feltűnően sok, s igen különböző tárgyú hírben, cikkben említődik ez a „velez szoknya".

53 48 Nagy-Kőrös 14. (1891) 12. sz. (márc. 22.); Valószínűleg úgynevezett pallós kútról van szó." A pásztorok nem a kút káváján kívül, hanem a kútban levő pallókon állnak merítés közben." L. GYÖRFFY István—VISKI Károly 1934. 122. 49 „A vízről monda (a szerző kalauza), hogy nem jó a határban ... azért isszák meg bortermésüket, ami egészségükre is válik; a nőcselédek pedig épen a víz miatt, mert ezt messziről hordják a házakhoz s kimaradásukat nem szeretik a gazdaszszonyok, s ezért van köztök folytonos súrlódás. Persze a közkutaknál összejövetelt tartanak, van tricstracs, s mikor elkésve mennek haza: jön a piff-paff..." RÉSÖ ENSEL Sándor 1885. 50 Nagy-Kőrös 4. (1881) 17. sz. (ápr. 24.) 1. 51 Egy angol író mirólunk. Nagy-Kőrösi Hírlap 1. (1893) 26. sz. (okt. 22.) 2—3. 52 „Abból az időből szól emlékem, mikor még cifra-szűrbe járt a rendnek őre a csendbiztos Nagy-Kőrös sötét utcáin, s mikor aszfalt helyett két szál deszka képezte a járdát..." V. E. 1897. 1. 53 „Égés általi halál: Bődi Judit, ki 1882. évi október 10-én korán reggel az általa élesztett tűznél melegedvén, velez szoknyája tüzet fogott s összes ruhái lángra gyuladtak, s csaknem egész teste összeégett, orvosi ápolás dacára folyó évi január 8-án elhalt..." Nagy-Kőrösi Lapok 1. (1883) 2. sz. (jan. 14.) 3.; „Segélyezés. A nőegylet szegényügyi alválasztmánya a községi árvák részére 15 méter velez téliruhának valót 3 frt 60 kr készpénzt és egyéb ruhaneműt adományozott." NagyKőrös 12. (1889) 3. sz. (jan. 20.) 3. 146