Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Farkas Péter: Néprajzi vonatkozások a múlt századi nagykőrösi sajtóban

hagyma ehető lesz, míg a jókor érő rozs-kalászokat megfejni, a krumpli-bokrokat ügyesen kiherélgetni lehet, a melyekből ők, mint szabadalmazott tolvajok — hol itt, hol ott, a dézsmát gondosan ki szokták venni; mert ehhez őkegyelmék igen jól értenek. Ezen fajtáját az embereknek hívják nálunk szőlő-csőszöknek, kiket egy-két szőlősgazda gyakran a szőlő-birtokosok többségének tudta és beleegyezése nélkül minél olcsóbban fogad fel. Ezeknek felfogadására a mezei rendőrhivatalnak, úgy szólván, semmi más egyéb befolyása nincs, mint az, hogy őkelméket a törvények értelmében felesketi. Érje be a szőlő-birtokos azzal, hogy a csősz bácsi valamelyik szőlő-pászta végére botjával egy keresztet csinál, annak jeléül, hogy ott megfordult s akkor vagy a városba haza megyén — még pedig, a hol a gondozására bízott szőlőhegy nagyterületű mint pl. a Zsiros-hegy, mely körülbelül négyszáz katasztrális hold, mindkét csősz elmegy együtt kenyeret és pénzt koledálni, avagy pedig elmegyen valakinek pénzért — ha képes arra — kapálni stb."

31 A szőlőhegyi rendet a városi tanács a kihágási szabályrendeletekben határozta meg. így, például 1889-ben a következőképpen: „Tilos a szőlős kertékben saját tulajdonán kívül bárkinek is elfogadható ok és célnélkül barangolni, s azoknak a kiknek az illető szőlős kertben birtokuk nincs, a szőlős területen kívül eső egyéb birtokukra magán a szőlőhegyen keresztül járni. Ily keresztül járás szőlő birtokosoknak is csak nappal, s a szekérútak és az úgynevezett »országos borozdák« használata mellett engedtetik meg."

32 A rendeletben említett országos borozda elnevezés azokat a gyalogutakat illette, melyeken a kisebb mennyiségű terményt taligán (targoncán) tolták haza a Kilajdonosok. A rendeletek és a csőszök ellenére állandóak voltak a lopások a szőlőskertekben. Éppen az erről szóló újsághírekből tudható meg, hogy a legtöbb szőlőskertben volt valamilyen kunyhó (gunyhó) a felszerelés tárolására.

33 A nagykőrösi szőlőskertekben a szőlő közé rendszerint gyümölcsfákat is ültettek. Erre abból lehet következtetni, hogy 1881-ben UNGHVÁRY László, a jeles ceglédi kertész két cikksorozatot is írt a Nagy-Kőrösbe e szokás ellen.

34 A szőlőművelés egyéb vonatkozásairól azonban nem szólnak a híradások. Kivételt csupán a szőlő növényvédelmének egyes kérdései képeznek, ami azzal magyarázható, hogy a peronoszpóra éppen a vizsgált időszakban (egészen pontosan 1892-ben) jelentkezett először a nagykőrösi szőlőkben. A helyi lapokban ettől kezdve se szeri se száma az ezzel kapcsolatos híradásoknak és ismeretterjesztő cikkeknek, melyek a korabeli tudományos eredményeket igyekeztek népszerűsíteni. Néprajzi szempontból értékelhető írások a szürettel kapcsolatban jelentek meg. Ezekből kiviláglik, hogy a szüret időpontját, mint minden szőlővidéken, Nagykőrösön is a városi tanács határozta meg.

35 31 Szőlő-pásztoraink. Nagy-Kőrösi Lapok 1. (1883) 16. sz. (ápr. 22.) 1—2. 32 Nagy-Kőrös rendezett tanácsú város kihágási szabályrendelete egyes szakaszainak módosítása tárgyában a közgyűlés által kiküldött bizottság által szerkesztett tervezet. Nagy-Kőrös 12. (1889) 31. sz. (aug. 4.) 3. 33 „Betöréses lopások. A múlt és ezen évben csaknem minden szőlőhegyen több gunyhó feltöretett és.a bennök lévő, nagyobb részben szőlőmívelési eszközök eltol vaj oltattak ..." Nagy-Kőrös 10. (1887) 28. sz. (júli. 10.) 3. 34 UNGHVÁRY László 1881. 35 „A szüret nálunk a városi tanács határozata értelmében mához egy hétre fog meghagyatni. Az idén is lesznek úgynevezett »szüretelési czédulák« de ezeknek kiadására nézve most az a helyes intézkedés történt, hogy azok már a jövő hét végén is kiadhatók lesznek (természetes, hogy a határidő utáni engedélyezéssel) s így nem lesz oly óriási tolongás és idővesztegetés az engedélyező ívecskék kiadásánál, mint az előző időben..." Nagy-Kőrös 13. (1890) 40. sz. (okt. 5.) 3. 143