Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Gráfik Imre: Levéltári forrás a népi hajózás kutatásában

kenységéért kapta az illető.

9 Ugyanez vonatkozik a „polgár" bejegyzésekre is, illetve az ezzel kapcsolatos státusz elismerésre.

10 A feljegyzésekből az is kiderült, hogy a Szeged-központú tiszai forgalomban milyen típusú vízi közlekedési, illetve szállítási eszközök domináltak. A jegyzőkönyvi bejegyzések 10 típust különböztetnek meg, úgymint: tetej es hajó, tetej étlen luntra, láp, kötés, szakasz, dereglye, gőzhajó (uszállyal), malom, komp, dereglye, illetve elvétve halász hajó, vagy más egyedi vízi közlekedési eszköz. A luntráról egyébként sajnos nincsenek pontos adataink, műszaki hitelességű leírásaink, ábrázolásaink. A C. V. Suppan könyvében közölt fénykép illetve hajótípus-metszetrajzok sem igazítanak el egyértelműen.

11 A tiszai hajózás szegedi központjából származó adatok szerint a luntra tölgyfából készült, mintegy 4000 bécsi mázsa hordképességu hajótest, melyet ár ellenében terhelés nélkül 7, terheléssel pedig 15 lóval vontatnak. Főbb méretei {bécsi láb mértékegységben megadva); hossza 120 (mintegy 36 m), fenékszélessége 36 (kb. 10—11 m), felső peremszélessége 42 (kb. 12—13 m), magassága 8 (kb. 2—3 m), merülése 4 (kb. 1—1,5 m). Viszonyításként felidézzük ugyané kimutatásból a Burcsella adatait. Teherbírása 500 bécsi mázsa, vontatása terhelve 6, teher nélkül 3 lóval, hosszúsága 72, fenékszélessége 10, peremszélessége 9, magassága 7, merülése 3 bécsi láb.

12 A felidézett adatokból kiderül, hogy a Tiszán a hajózás mechanizálása terén —a gőzhajóknak a forgalomban való jelentős bekapcsolódásával — az 1850. év hoz fordulatot. A névanyag megoszlása jól illusztrálja a magyar hajós-kereskedő réteg arányát, s a vállalkozókon belül pedig az egyes hajósgazdák, kereskedők forgalmi érdekeltségének nagyságrendjét. A szegedi példa általánosítható. A XIX. század magyar gabonakereskedelmét vizsgálva a nagyobb folyómenti kereskedelmi központokban (pl. Mosón, Győr, Komárom, Pest, Baja, Becse), azt láthatjuk, hogy egyes személyek, illetve 9 Lásd a híd-kinyitási naplókban szereplő nemes Janicsáry Miklós esetét, akiről tudjuk, hogy: „A magyarországi hajózásnak és gabonakereskedésnek, különösen az örökös tartományokkal és külfölddel e század elején egyik legkitűnőbb és vállalkozóbb úttörője Janicsáry Miklós volt, ki a múlt században Görögországból beszármazott családból vette eredetét és 1780. decz 6. született Komáromban. Birtokos volt Komárom-, Krassó-, Temes- és Fehérmegyében. Nagy kiterjedésű s az ország négy folyamát hasító számos hajóival tovább fél századnál folytatott gabonakereskedése, több hazai érdekű vállalkozásai... által neve a kereskedelmi világban egyaránt ismertté és tiszteltté lett... Érdemei legfelsőbb helyen is elismertetvén 1836-ban krassómegyei Dragomirest kincstári hely és vele az országos nemességet — dragomiresti 2 előnévvel nyerte királyi adományképpen ... Meghalt 1850. szept. 28. Pesten... Janicsáry Miklós állandóan Komáromban lakott; példája buzdítólag hatott és a nemesi osztályból is többen kitűntek a gabonakereskedői pályán, ilyenek voltak: Beöthy Gáspár, Barbály Lajos, Budai János és László, Domonkos János, Szalacsy Zsigmond, Sárkány János és még sokan. SZINNYEI J. 1889. 50—51. Vö.: ALAPI Gy. 1911., továbbá: GRÁFIK I. 1989. 10 Lásd ezzel kapcsolatban KOVÁCS János könyvének A város polgárai című fejezetét: KOVÁCS J. 1901. 162—170. A városnak 1847-ben 1443 összeírt polgára volt, melyből a belvárosban élt 590, a rókuson 260, az alsóvárosban 264, a felsővárosban pedig 369 (ahol többnyire a hajósgazdák is laktak). REIZNER J. 1884. 118. Szegeden „a polgári-rend és előjogai az 1848-ik évi törvények által szüntettek meg..." KOVÁCS J. 1901. 170. A változásokat a híd-kinyitási naplók is tükrözik, mégpedig igen tanulságosan. A hídi biztos 1849-ben még alkalmazta a polgár megjelölést, utoljára 1849. 7. 25-én Zsótér János polgári jegyzi be. Ezt követőén rövid „elbizonytalanodás" figyelhető meg; pl. 1849. 7. 29-től kezdődően már következetesen Zsótér János hajótulajdonos van regisztrálva. Vele kapcsolatban lásd: ZSÓTÉR J. 1842. 11 Lásd: SUPPAN С V. 1902. 232—233. 12 Lásd: Donuau-Álmanach 1884. 52—55. 133