Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Pap István: Szállítás, anyagmozgatás és eszközei Nagykőrösön (adatközlés)

kat raktak, hogy ne érjen az oldal fölé. Az oldalakra deszkából készült nagyobb lapot fektettek с s erre már a paprikás kasokat vagy ládákat fel lehetett rakni. Sertés szállítás: A saraglyákat ütközésig felkötötték, az oldalra kettő darab rövidebb keresztfa került. Erre egy akkora deszkalap (ajtó) amely lefedte a kocsiderekat. Ezeknek lekötése után a hátsósaraglyánál tették föl a disznót és indulhatott a szállítás. Személyszállítás : A parasztkocsihoz tartozott egy 25—30 cm széles deszkalap, a végein 2—2 vaskapoccsal. Ez volt az üllés. Ezen 2 fő kényelmesen elfért. Ha hátra is fektettek egy ilyen, vagy egy hátvetős üllést 4 személy utazására alkalmassá vált a parasztkocsi. Az itt fel nem sorolt termények és termékek szállítása a kocsi átszerelése nélkül ment. A parasztkocsit zöldre festették és a vas részeit feketére. Általában ezt egyszer hajtották végre és ezzel az egy festéssel használták a kocsit amíg csak használható volt. A festőket Kőrösön szatlereknek nevezték. Egy parasztkocsi a használattól függően 10—20 évig is használható volt. Kiskocsi: Azonos a körösi vagy monori kocsival. Nem teherszállításra készült. Piacra jártak vele, kisebb mennyiségű árut is szállítottak rajta. Néhány kosár zöldséget, gyümölcsöt, tojást, tej hasznot esetleg élő csirkefélét. Személyszállításra is ezt használták. A parasztkocsinál finomabb és díszesebb kivitelben készítették. A felépítése azonos volt a parasztkocsiéval. A kerekek fölött ívelt sárvédő volt, amit általában ecetfából (bálványfa) hajlítottak. Elöl ugyanúgy csatlása volt a förhéc és tengely között, mint a parasztkocsinak, hátul viszont a hátsóförhécről lépcső lógott le a förhécen a két sárvédő között szintén lépcső volt kialakítva. A saraglyák szépen íveltek voltak és szíjjal csatlakoztak az oldalak végéhez. Az oldal nem deszkázva volt, hanem lehéjazott fűzből készült. A saraglyákat belülről szintén ilyen fűzfonat borította. Ez volt a kocsikas. Ha deszkából készítették ezt a deszkát speciális vésővel olyan mintázatúra vésték, hogy az a fűz fonatot utánazta. Festésnél más színt kapott mint a parasztkocsi. Sárgára vagy világosbarnára festették a farészeket, a vasrészeket itt is feketére, míg a kocsikast sárgára színezték. Parasztféderes: Használata megegyezik a kiskocsiéval. Ezt is nevezték 'kiskocsinak. Felépítése eltérő volt az előzőektől. Lőcs nélkül készült, a kerekeket anya tartotta a tengelyen. Ezt az anyát axmuternek nevezték. Az első kerekek aláfordultak a kocsideréknak, amit az első tengelyre szerelt laprugó fölötti vasból készült ötödik kerék tett lehetővé. A kocsi hosszában 2 gerendához csatlakozott a négy laprugó köteg. Erre épültek az oldalak, ez tartotta az alsövényt is. A felső oldalgerenda a lépcső fölött lement közép tájig a könnyebb beszállás érdekében. Sárvédői hasonlóak voltak mint a kiskocsinál láttuk. Festése azonos volt a kiskocsiéval, de a sárvédőt gyakran feketére festették. A saraglyát itt is szíj tartotta. A hámfák esztergályozottak voltak és szíjjal csatlakoztak a förhéchez. A rúd végén szintén szügyellőszíj volt, nem nyakló vagy szügyellőlánc. A parasztféderes személyszállításnál sokkal kényelmesebb a többi parasztgazdaságban megtalálható járműnél. Teherszállításra viszont kevésbé alkalmas. Szekér: Csak azokban a nagyobb gazdaságokban volt meg, ahol ökrökkel is dolgoztak. A szekeret csak jármos igával lehetett vontatni. A parasztkocsinál erősebb és durvább kivitelben készült. Hosszabb volt és a kerekei is.erősebbek, a vasrészei díszítés nélküliek, a saraglyák egyenesek és deszkázottak voltak. A szekér felépítésében is eltért a parasztkocsitól. Nem volt förhéce csak hátul, ez is a két oldal rögzítésére szolgált. Csatlás sem volt. A vontatása a rúdszárnyhoz erősített tézslán keresztül ment. Személyszállítás kivételével ugyanolyan 125