Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Pap István: Szállítás, anyagmozgatás és eszközei Nagykőrösön (adatközlés)

pos volt az általános. Esetenként e célra megfelelt egy rövidebb létra is. Az egyik végére kisef át kötöttek lánccal és már kész is a korcsolya. Általánosan használták víz szállításánál. Erre csépléskor került sor és a ta­nyától távolabbi szőlő permetezésekor. A kancahordót felállították a korcso­lyára, azt telemerték vízzel, egy nagy kéve szalmát beleállítottak, hogy ne lö­työgjön ki és befogás után indulhat a szállítás, ösi szállítási mód lehet ez, még a ikerék megalkotása előtti időkből való. Borkorcsolya : Nem szállítóeszköz, hanem a hordó felrakásának eszköze. Ha­sonlít a leírt korcsolyához, de annál hosszabb és az egyik végére két horog ké­szült vasból. Ezt a kocsi gerendájához akasztva felgördíthető a szállítandó hordó rajta. A lerakás ugyanígy történik. Szánkó Télen a hó leesésétől az olvadásig használták. A havas utakon könnyebb volt a vontatása mint a kerekes járműveké. Az utakról való hóeltakarítás ma lehetetlenné tenné a használatát. A szánkót bognárok 'készítették akácfából. Egyszerű kivitelűek voltak enyhén ívelt orr-résszel. Teherszállításra készültek. A parasztkocsiról vagy a szekérről áttették az oldalakat, a lőcsöket felkötötték a hátsó förhéchez vagy az oldalhoz, áttették az alsövényt ha kellett a saraglyá­>kat és indulhatott a szánkó. A szánkó részei a talp, az eplény az orr-részek kö­zött lévő húzó és a négy rakoncakaró. A ráhelyezett kocsioldalt a félre csúszás­ban a rakoncakarók akadályozták meg. TENGELYES SZÁLLÍTÓESZKÖZÖK Parasztkocsi A legáltalánosabban használt szállítóeszköz volt. Lóval vontatták és minden gazdaságban rendelkeztek vele, ahol állandóan vagy időszakosan ló is volt. Nagyságában és bizonyos mértékig felépítésben eltért a más vidékeken gyártott hasonló célra készült járműveitől. Kisebb, könnyebb és finomabb kivitelű volt mint a Tiszántúli vagy a Dunántúli ló vontatású járművek. Használhatósága sokoldalú volt. Univerzális szállítóeszköznek tekinthetjük még ma is. Variálhatósága folytán minden mezőgazdasági és erdei termék szál­lítására alkalmassá tehető volt. Ma ezek szállítására egész sor speciális eszközt kell igénybe venni. À Nagykőrösön használt parasztkocsit a helyi iparosok ké­szítették. A farészeket a bognárok készítették a kerékagy kivételével. Ezt a fa­esztergályosok csinálták. A vasalás kovácsmunka volt. Készen csak a tengelyt vásárolták. Ez gyárilag készült a puskával együtt. A parasztkocsi részei: Az alváz és a járkerekek. A két elsőkerék átmérője 4—5 cm-rel kisebb volt mint a hátsókeréké. A ke­rék részei: Kerékagy, küllő, keréktalp. Kerékagynak a szilfát, küllőnek az akácot és talpnak a kőrist tartották leg­jobbnak. A kerék vasalása a külső és belső agykarikából, a külső és belső porvédő­ből, a ráf vasból és a puskából állott. Az első és a hátsó kerekek csak átmérőjükben tértek el egymástól. Elsőtengely : A két végén 2—2 függőleges lyuk van a lapos és a liliom alakú kerékszögnek. A tengely közepén szintén van egy nagyobb furat a derékszög­nek. 122

Next

/
Thumbnails
Contents