Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Pap István: Szállítás, anyagmozgatás és eszközei Nagykőrösön (adatközlés)

pos volt az általános. Esetenként e célra megfelelt egy rövidebb létra is. Az egyik végére kisef át kötöttek lánccal és már kész is a korcsolya. Általánosan használták víz szállításánál. Erre csépléskor került sor és a tanyától távolabbi szőlő permetezésekor. A kancahordót felállították a korcsolyára, azt telemerték vízzel, egy nagy kéve szalmát beleállítottak, hogy ne lötyögjön ki és befogás után indulhat a szállítás, ösi szállítási mód lehet ez, még a ikerék megalkotása előtti időkből való. Borkorcsolya : Nem szállítóeszköz, hanem a hordó felrakásának eszköze. Hasonlít a leírt korcsolyához, de annál hosszabb és az egyik végére két horog készült vasból. Ezt a kocsi gerendájához akasztva felgördíthető a szállítandó hordó rajta. A lerakás ugyanígy történik. Szánkó Télen a hó leesésétől az olvadásig használták. A havas utakon könnyebb volt a vontatása mint a kerekes járműveké. Az utakról való hóeltakarítás ma lehetetlenné tenné a használatát. A szánkót bognárok 'készítették akácfából. Egyszerű kivitelűek voltak enyhén ívelt orr-résszel. Teherszállításra készültek. A parasztkocsiról vagy a szekérről áttették az oldalakat, a lőcsöket felkötötték a hátsó förhéchez vagy az oldalhoz, áttették az alsövényt ha kellett a saraglyá>kat és indulhatott a szánkó. A szánkó részei a talp, az eplény az orr-részek között lévő húzó és a négy rakoncakaró. A ráhelyezett kocsioldalt a félre csúszásban a rakoncakarók akadályozták meg. TENGELYES SZÁLLÍTÓESZKÖZÖK Parasztkocsi A legáltalánosabban használt szállítóeszköz volt. Lóval vontatták és minden gazdaságban rendelkeztek vele, ahol állandóan vagy időszakosan ló is volt. Nagyságában és bizonyos mértékig felépítésben eltért a más vidékeken gyártott hasonló célra készült járműveitől. Kisebb, könnyebb és finomabb kivitelű volt mint a Tiszántúli vagy a Dunántúli ló vontatású járművek. Használhatósága sokoldalú volt. Univerzális szállítóeszköznek tekinthetjük még ma is. Variálhatósága folytán minden mezőgazdasági és erdei termék szállítására alkalmassá tehető volt. Ma ezek szállítására egész sor speciális eszközt kell igénybe venni. À Nagykőrösön használt parasztkocsit a helyi iparosok készítették. A farészeket a bognárok készítették a kerékagy kivételével. Ezt a faesztergályosok csinálták. A vasalás kovácsmunka volt. Készen csak a tengelyt vásárolták. Ez gyárilag készült a puskával együtt. A parasztkocsi részei: Az alváz és a járkerekek. A két elsőkerék átmérője 4—5 cm-rel kisebb volt mint a hátsókeréké. A kerék részei: Kerékagy, küllő, keréktalp. Kerékagynak a szilfát, küllőnek az akácot és talpnak a kőrist tartották legjobbnak. A kerék vasalása a külső és belső agykarikából, a külső és belső porvédőből, a ráf vasból és a puskából állott. Az első és a hátsó kerekek csak átmérőjükben tértek el egymástól. Elsőtengely : A két végén 2—2 függőleges lyuk van a lapos és a liliom alakú kerékszögnek. A tengely közepén szintén van egy nagyobb furat a derékszögnek. 122